Ásványhatározó

Előszó

Három évtized gyakorlata után kristályosodtak ki azok a módszerek, amelyekről úgy gondoljuk, hogy leghamarabb és legbiztosabban vezetnek célunkhoz, az ásványok meghatározásához. E módszereket három évtized óta használjuk a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem ásvány-kőzettani intézetében. Mielőtt bárki az ásvány meghatározásához hozzáfogna, előbb teljesen biztosnak kell lennie e módszerek használatában. Föltétlenül szükséges, hogy e módszereket kellői képen begyakorolja (a határozó-könyv I. része); csakis azután, hogy a módszerek kezelésében a kellő biztonságot megszerezte, foghat hozzá az ásvány meghatározásához.
A határozó-könyv eleget igyekszik tenni a legkülönfélébb követelményeknek. Nemcsak az egyetemi hallgatók és a tanárok igényeit óhajtja szolgálni, hanem az egyetemet nem végzett ásvány gyűjtők számár is lehetővé kívánja tenni, hogy az ásvány határozás módszereit elsajátítsák.
Egyik legfontosabb és legmegszívlelendőbb utasításunk a következő legyen: mielőtt az ásványt kémiai vizsgálatoknak vetnők alá, előbb a legpontosabban állapítsuk meg a fizikai vagyis külső tulajdonságokat. Ne feledjük el, hogyha az ásványt egyszer már feloldottuk, akkor az már teljesen elveszett, míg a külső tulajdonságok vizsgálata folyamán, ha az ásvány anyaga esetleg meg is sérül, de el nem fogy és meg nem semmisül! A leírt és sokszorosan kipróbált módszerek általában célravezetnek, csakis a szilikátok pontos felismerése nem sikerül mindig. Utóbbiak felismerésénél alig lehet nélkülözni az optikai módszereket. Vissza