Ásványhatározás

Előszó

Az ásványok az élettelen természet legcsodálatosabb, szemet gyönyörködtető képződményei. Kristályos megjelenésük, ragyogó színük és fényük ősidők óta magukra vonta az emberek figyelmét. Uralkodók díszítő ékkövei, féltve őrzött kincsek között találhatók a varázslatos szépségű ásványok, drágakövek.
Egyes ásványoknak gyakran természetfölötti, mágikus erőt, betegségek ellen gyógyító hatást tulajdonítottak a régi korok emberei, amulettként, talizmánként szolgáltak. Ez a hiedelem olykor még ma is él. Az ásványok gyűjtőinek, csodálóinak száma az utóbbi években világszerte egyre növekedik.
Az ismert ásványok száma manapság már több mint négyezer. A modern műszertechnika segítségével évente fedeznek fel újabb ásványféléket vagy azok változatait. Ezek többsége azonban ritkaság. A gyakorlatilag, az ipar számára is fontos, ismertebb ásványok száma csupán néhány százra tehető.
Az ásványok természetes körülmények között keletkeztek, otthonuk a Föld szilárd kérgében található. Jellemző rájuk a többnyire kristályos szerkezet és határozott kémiai összetétel. A gyűjteményekben, kiállításokon látható szép ásványok többsége a felszín alól, bányákból kerültek elő.
Az ásványok csak a legritkább esetben képződtek vegyileg tisztán, gyakran rendkívül változatos összetételűek. Meghatározásuk ezért olykor komolyabb szakmai problémát okozhat, sokoldalú vizsgálatot igényel. A kémiai elemzés elvégzése sok esetben nem elégséges azonosításukhoz, szükség van kristálytani, ásványtani ismeretekre is.
Ásványokból tevődnek össze a hegységeket, a földkérget alkotó kőzetek, és ásványokból áll a talajok szervetlen váza is.
Az ásványi nyersanyagok képezik az emberi civilizáció fejlődésének alapjait (kő-, réz-, bronz- és vaskorszak). Ősidők óta felhasználták a kőzeteket, értettek csiszolásukhoz. A fejlettebb ókori népeknél jelentős bányászat folyt. Érceket kohósítottak, a kinyert fémeket ötvözték. Korunkban a klasszikus energiaforrásokat túlnyomóan ásványi nyersanyagok szolgáltatják, de a modem atomenergia nyersanyagai is ásványok (uránszurokércek).
Az ércekből nyert különböző fémeket és azok ötvözeteit széleskörűen felhasználják. A vas- és acélipar, az energiaipar mellett a vegyipar, az építőipar, a kerámia- és üvegipar ásványi nyersanyagokra épül. Szinte alig van olyan iparág, amelynek alapanyagait ne ásványi nyersanyagok képeznék, vagy ne alkalmazzák azokat a változatos technológiai folyamatokban. Vissza