Előszó
Részlet:
Az astronomia az égitestek valódi és látszólagos mozgását tárgyalja valamint azon ismereteinket foglalja magában, melyek az égitestek physikai tulajdonságaira vonatkoznak.
Az égitestek valódi mozgása alatt általában az időben végbemenő helyváltoztatást értjük; s ha a helyváltoztatást valamely szilárd vagy mozgó pontra viszonyítjuk, a mozgást látszólagosnak tekintjük.
Az égitestek physikai tulajdonságai alatt a rajtok megfigyelhető jelenségeket értjük, ilyenek a szin- és fényjelenségek, a felület alakulásai és a különféle változások. Az astronomia ennek megfelelően több ágra oszlik:
1) az elméleti (theoretikus) astronomiára, mely az égitestek valódi mozgását,
2) a gömbi (sphaerikus) astronomiára, mely az égitestek látszólagos mozgását,
3) a physikai astronomiára, mely az égitestek physikai tulajdonságait tárgyalja.
Az elméleti astronomiát astromechanikának, a physikait astrophysikának is nevezik.
Az astronomiának alapjául a megfigyelés, észlelés (observatio) szolgál. A külömböző helyen és időben s külömböző eszközökkel történt megfigyelések azonban alig volnának összehasonlíthatók s egybevethetők, ha a számítás a különnemü adatokat egységes időre s ugyanazon helyre nem vonatkoztatná, valamint a külömböző eszközöktől eredő eltéréseket ki nem egyenlítené.
A gyakorlati astronomia így kettős munkakörrel bir: egyrészt a jelenségek megfigyelésével, másrészt az adatok átszámításával foglalkozik.
Vissza