Előszó
Részelt a műből:
"Éjfél után három óra volt, mikor oda hagytam a "Kék macskát"; már most mit csináljak még annyi ideig?
Meguntam már nagyon ezt a históriát; - mindennap ugyanazok a...
Tovább
Előszó
Részelt a műből:
"Éjfél után három óra volt, mikor oda hagytam a "Kék macskát"; már most mit csináljak még annyi ideig?
Meguntam már nagyon ezt a históriát; - mindennap ugyanazok a chansonettek, az előre ismert több mint kétértelműségekkel; ugyanazok az énekesnők, hol szőke hamis hajjal, hol barnával, az a visítozás, kiabálás, sör, bor, puch, szivar és hajkenőcs-.bűz, merész tánczfigurák és őszinte oldalbadöfések, szalicilsavas pezsgő, s hölgyek, a kiknek az is jó; leányok, a kikkel az ember per tu van, s férfiak, a kiknek a «Lauskerl» már titulus: az embernek utoljára ettől is elmegy a gusztusa.
Már most, ha regényiró volnék, untomban azt tenném, hogy elírnám a kék macskabeli életet, épületes olvasmányul az érettebb korú fiatalság számára; hozzátéve a végén, hogy mind ez azért lett a maga természetes mivoltában egész élethűséggel leírva, hogy irtózzanak vissza tőle mind azok, a kik még nem ismerik, s aztán igyekezzenek saját tapasztalataik nyomán meggyűlölni azt a förtelmes életet. Le tudnám én azt írni olyan szépen, hogy igazán csunya volna.
Hanem hát minden fluidum között csak az egy tinta az, a mitől alaposan irtózom: azt nem itatják meg velem semmiféle alakban."
Vissza