Asszonyszív

Előszó

Részlet a könyvből:

Antal az áprilisi napsugártól áthevülve tért haza a mezőről. Most a bérlő szobájában egy rideg, szegényes szobában ül és fázik.
- Átkozottul kedélytelen állapot ez ! - mondja és szemléli a csupasz falakat, melyeken egy kép sincs, a mereven hajló pamlagot és a székeket, amelyek szabályosan állanak a fal mentén. Az ablakok közt egy kommode foglal helyet, fölötte egy tükör, melybe ha valaki belenéz, elborzad, mert azt kell hinnie, hogy görcsök bántják, annyira eltorzítja az arcot. Az ablakon búzavirágszínű rolók, melyek a szemet sértik - egyéb semmi.
Az ajtóküszöbön zsémbeskedik egy szolgáló, feltűrt, ujjakkal, semmiképen tisztának nem mondható köténnyel és teríti az asztalt: négy kék szélű tányért, vásári munka, egy levesestálat a legolcsóbb porcellánból némi szépséghibával és letört füllel, valamint kést és villát a legközönségesebb minőségben rak az asztalra. Nagy zajjal látja el tennivalóját és végül jelenti:
- A leves az asztalon van, az urak rögtön jönnek !
Nemsokára két fiatal férfi lép be nem épen barátságos Jó étvágyat kívánunk, Mohrmann úr! köszönéssel. Azután mind a hárman elfoglalják helyeiket és csendesen esznek.
Mohrmann úr, az új wartaui bérlő, egy nagy, szélesvállú férfi, megnyerő, komoly arccal; homlokán néhány időelőtti ránccal, mert még fiatal, ép harminchárom éves. A ráncok sokféle nélkülözésről és gondról tanúskodnak, amelyekkel az életben mindazoknak kell megküzdeniök, akik nem bíborban születtek. Szó nélkül és nagyon lassan eszik, egy pillanatra hirtelenül arcába szökik a vér és amint most egy negyedik személy megjelenik, hogy az asztalhoz üljön, Helbig kisasszony, a gazdasszony, röviden megjegyzi, hogy a hús kemény... Vissza