Fülszöveg
Polcz Alaine 1922-ben született Kolozsváron, és ott is ment férjhez 1944-ben. Nem sokkal a házasságkötés után, Kolozsvár bombázása miatt menekültek át Magyarországra, többek között Csákvárra, ahol még nagyobb borzalmak vártak rájuk. Erről a megrázó időszakról szól Asszony a fronton című könyve.
Gyermek- és ifjúkorának színhelye, Erdély mindig is fontos maradt számára, ez az erős kötődés ki is derül könyveiből, akár irodalmi, akár szakmai könyvét olvassuk. Szüleit, testvéreit és barátait idős korában is rendszeresen látogatta, támogatta főként Kolozsvárott és Kidében.
Orvos szeretett volna lenni, de az orvosi egyetemről a háborúban szerzett súlyos betegségei miatt lebeszélték, így pszichológiát tanult, 1949-ben fejezte be tanulmányait, és 1959-ben doktorált. 1949-ben újra férjhez ment, Mészöly Miklós íróhoz.
Az ötvenes évek elején kezdett pszichológusként dolgozni, először felnőtt elmebetegekkel, majd gyermek ideggondozóban, aztán végleg a gyermekek mellett maradt. A hatvanas évek...
Tovább
Fülszöveg
Polcz Alaine 1922-ben született Kolozsváron, és ott is ment férjhez 1944-ben. Nem sokkal a házasságkötés után, Kolozsvár bombázása miatt menekültek át Magyarországra, többek között Csákvárra, ahol még nagyobb borzalmak vártak rájuk. Erről a megrázó időszakról szól Asszony a fronton című könyve.
Gyermek- és ifjúkorának színhelye, Erdély mindig is fontos maradt számára, ez az erős kötődés ki is derül könyveiből, akár irodalmi, akár szakmai könyvét olvassuk. Szüleit, testvéreit és barátait idős korában is rendszeresen látogatta, támogatta főként Kolozsvárott és Kidében.
Orvos szeretett volna lenni, de az orvosi egyetemről a háborúban szerzett súlyos betegségei miatt lebeszélték, így pszichológiát tanult, 1949-ben fejezte be tanulmányait, és 1959-ben doktorált. 1949-ben újra férjhez ment, Mészöly Miklós íróhoz.
Az ötvenes évek elején kezdett pszichológusként dolgozni, először felnőtt elmebetegekkel, majd gyermek ideggondozóban, aztán végleg a gyermekek mellett maradt. A hatvanas évek elején a József utcai Gyermek Ideggondozóban kapott állást, ahol külföldi minta alapján, kitartó, kreatív és bátor kezdeményezéseiből a szerény körülmények ellenére is kifejlesztette saját játékdiagnosztikai és terápiás módszerét.
1970-ben a SOTE II. sz. Tűzoltó utcai Gyermekklinikáján döbbenten vette észre, hogy az életük súlyos drámájával küszködő, gyógyíthatatlan, daganatos beteg gyermekekkel és családjukkal nincs aki foglalkozzon. Nagy empátiával és energiával vetette bele magát az új feladatba, keresett és talált is teherbíró, elkötelezett munkatársakat, támogató főnököket, miközben folyamatosan olvasta, kutatta a témával kapcsolatos hazai, de inkább külföldi szakirodalmat. A játék- és művészet-terápiát a klinikán is folytatta, miközben a haldoklással, a halállal, gyásszal kapcsolatos tapasztalatai, ismeretei alapján tanatológussá is vált.
1985-ben nyugdíjba ment, és ettől kezdve évente jelentek meg új könyvei, néha egy évben kettő is. Könyveinek nemcsak a témája, de közvetlen, derűs, őszinte, meleg hangvétele és hiteles, bölcs, eleven, életszagú történetmesélése is rabul ejti olvasóit. Asszony a fronton című könyvét máig tizenkét nyelvre lefordították. A könyvírás mellett kezdeményezője, és több évig elnöke is volt a Magyar Hospice Alapítványnak, amely ma már országos hálózatú, kiterjedt szervezetté vált, és sok-sok munkatársa, követője, tanítványa van.
Vissza