Asszociációk kollázsan

Előszó

Részlet:
"Összerakni, összeragasztani-szó szerinti fordításban ezt jelenti a montázs illetve a kollázs szó, amelyet - nem beszélve a szavak ős-eredeti latin alakjáról - a francia montage, collage szavakból magyarítottak. Amilyen leegyszerűsítő azonban az elnevezés, olyan gazdag sokszínű jelentést foglal magában, hiszen nem egyszerűen a XX. század magyar művészetében is általánosan bevetté vált, a műalkotás technikájára, elkészítési módjára utaló terminus technicus, hanem a művészet újszerű szemléletéről, az élet és a művészet közötti megváltozott viszonyról beszél. Egyfajta új a teljességhez. Ez a teljességvágy pályakezdése óta élt Ábrahám Rafaelben, még akkor is, ha a kollázs, amelyhez mindig is vonzódott, csak az utóbbi évtizedben vált dominánssá munkásságában. Egyre nyilvánvalóbbá vált ugyanis előtte, hogy itt tudja tovább folytatni szürrealista jellegű litográfiái világát, komponálásmódját, az összeillő és össze nem illő motívumok képalkotói módszerét. „Kollázsaimban-olvassuk „Magamról" című szövegében-felhasználom az évtizedek alatt megszerzett szakmai- és élettapasztalatomat: az összegyűjtött képanyagot, a biztos komponálást. Az asszociációkon alapuló gondolkodásmód, az alkotás közben jelentkező intuíció, a játékosság, a groteszkség szerepet kap kollázsaimban." Több év termését foglalta össze, mutatta be 2008 nyarán a tatabányai Kortárs Galériában rendezett egyéni tárlatán, azon a bemutatón, amelyet a korábbi Shakespeare-pályázaton való sikeres szereplése elismeréseként rendeztek műveiből. Ahol a tatabányai kiállítás fonala megszakadt ott veszi föl újra legújabb kollázsaiban, amelyeket Asszociációk kollázsban címmel gyűjtött kötetbe, mutat be kiállításon. Szó szerint folyamatosságról van szó, hiszen az első részben szereplő összeállítást a Hommage a Shakespeare című kollázs-print zárja, újra megrajzolva azt az utat, amelyen járva elmélyült a kollázs művészetében. Ebben az erősen önreflektív fejezetben összegyűjtött kollázsokban a korábbi grafikák olykor ténylegesen is jelen vannak, egyes részleteiket kivágja, az újságokból, képeslapokból, talált vagy éppen a lánya által készített fotókkal társítja. Máskor rajzok részletei, vagy a festményein megjelenő háromszög alakú motívumok jelennek meg a képekkel ötvözve. A sort azután a legkülönbözőbb inspirációjú kollázsok, kollázs-diptichonok folytatják, van közöttük művészettörténeti, zenei ihletésű éppen úgy, mint szakrális témájú. Egy részüket a meditatív hang, más részüket az expresszivitás, a képek halmozása követi, van, amelyeken kultikus jelenetek, tárgyak jelennek meg. A sötét háttérből előtűnő világos formákkal Shakespeare-kollázs át is vezeti a nézőt a Fekete képek című fejezethez, amelynek lapjain fekete alapon jelennek meg a kompozíciók. Egy-egy utalás - a festményeken jelenlévő páros háromszög alakú formák, a korábbi metszetekből kivágott formák - révén itt is megidézi korábbi, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekre jellemző periódusait, a személyesség azonban e sorozat lapjainál a háttérbe szorul. A részben a művészettörténet klasszikusai - elsősorban Dürer és Rembrandt - grafikáinak részleteiből, valamint képeslapokból kivágott színes, látványos képrészletekből építkező lapok a művészet, a szakralitás és a természet, a növényvilág képeit társítják, mintegy azt a megfelelést keresve közöttük, amely lehetővé, teszi egyetlen egységben való szemléletüket. Egyes lapokon az emberi szem tűnik föl, más képeken viszont mintha a digitalizálódó világ pixelképeit fedeznénk fel, másutt mintha a röntgensugár világítaná át, tenné láthatóvá a szabad szemmel láthatatlan részleteket. Több kompozíción is föltűnik a földgolyó, amely mögött a kozmosz felé tágul, vész el a végtelenben a táguló világ - ezzel a végtelenséggel szemben, pontosabban ennek részeként tűnnek föl újra az Ábrahám Rafaelnél oly jellegzetes háromszög alakú formák, maguk is egyszerre a személyesség és a teljességre törekvés jelképei. A kétféle dimenzió között pedig? Nos, a szó szoros értelemben sokszínű, olykor igen mozgalmas képi világ elemei között erősen szerkezetes kompozíció, geometrikus elemek teremtenek; kohéziós erőt, érzékeltetve a sokfelől érkező, sokfelé tartó mozgások, erővonalak közötti egységet." Vissza