Assisi Szent Ferenccel Isten felé

Előszó

Részlet a könyvből:
"A szerzetesi élet alapját Jézus példája és tanítása alkotja. A Szentlélek külön adományokkal árasztotta el Jézus tanítványait, mint amilyen az imádság, a közösségi élet vágya, a kölcsönös szeretet, az evangéliumi szegénység, és így arra késztette őket, hogy sajátos módon kövessék Jézust. A sajátosság abban mutatkozott meg, hogy a tanítványok nyomdokaiba lépő férfiak életük végéig tartó érvénnyel megfogadták az engedelmesség, a szegénység és a szüzesség evangéliumi tanácsát, másképp szólva: önként vállalták a nőtlenséget, továbbá, hogy semmit nem birtokolnak, és hogy a közösségben engedelmeskednek az elöljárónak.
A szerzetesi élet kezdeteit Keleten kell keresünk. Első - mondhatnánk, spontán - alapítóként a 4. századi Egyiptom egy sivatagában élt Szent Antal remetét (+356) kell említenünk, aki bűnbánó és vezeklő életével sok tanítványt vonzott maga köré. Vele egyidejűleg Szent Pachomius (+347) szervezett közösségi életet monostori keretekben. Később Kappadókiában (ma: Kelet-Törökország) Szent Vazul (+379) nagyon tartalmas gyakorlati és lelki szabályokat állított össze a kolostorok számára. Nők is folytattak közösségi életet a monostorokban. A szerzetesi életnek ezen formái évszázadokon át megmaradtak Keleten: Görögországban, Bulgáriában, Romániában, Oroszországban és másutt. A monasztikus szerzetesközösség ma is fennálló szervezeti forma a Kelet katolikus és ortodox egyházaiban." Vissza