Árverési Közlöny 1929. október

Előszó

Kivételes értékek hagyják el ezúttal régi helyüket. A magyar gyűjtemények egyik legfontosabbika készül gazdát cserélni. Nincs itt nagy tömegről szó. A gyűjtemény túlnyomórésze, a képanyag nem nagy. Ezzel szemben azonban minden darabja válogatott érték. Legtöbb igen fontos, nevezetes művészeti alkotás.
Tudta mindenki a tulajdonosról, hogy nem irtózott az áldozatoktól, mikor műtárgyait vásárolta. Bőkezűségéhez méltó is lett az eredmény. Krausz Simon képei közt legjobb festőművészeink legjelesebb alkotásaikkal foglalnak helyet.
Itt találjuk természetesen minden magyar festőművészek legnagyobbikát, Munkácsy Mihályt. Érdekes, hogy a nagy géniusz két legkülönbözőbb korszakát képviseli itt egy-egy kép. Az egyiket a fiatal Munkácsy festette tanulmányképpen első nevezetessé vált alkotásához, a „Zivatar a pusztán"-hoz. A másik a dicsősége tetőpontján álló világhírű mester ecsetje alól került ki. Az egyik a Nagy Magyar Alföld hőskölteménye. A másik a luxemburgi Colpach, a nagyvilági lelkek arisztokratikus menedékhelye, egy varázserejű naplemente hangulatában. A „Zivatar a pusztán" aránylag kisméretű, gondosan kifejlesztett tanulmány. A „Naplemente" óriási vásznat borító, teljesen szabadon kezelt festmény, inkább a lélek mélyéből alkotott, mint természet után másolt hangulatkép. De mindkettő egyformán romantikus, egyformán magyarlelkű romantika, egyformán a legnagyobb európai évszázad.
Szinyei-Merse Pál is itt van. Tőle a „Rokokó"-t látjuk viszont. A történelmi és természeti hangulat rendkívül szerencsés egybehangzását, csodálatosan egyszerű megoldásban. Egy sokkal régibb alkotása, a "Centaur és faunok", a mithológia és természetköltészet egyben. Böcklin-féle klasszicizáló romantika és a magyar Felvidéken kitermelődött közvetlen természetszemlélet.
Benczúr Gyula sem hiányzik. A kezében tükröt tartó meztelen nő csupa színpompás ragyogás. Azon az úton foglal helyet ez a kép, mely Pilotytól Makarthoz vezet. Még sem képviseli a „Vajk" fejedelmi tüzes színösszetételét, de azért már a maga nemében teljes értékű kolorisztikus remek.
Kor szerint még előbb kellett volna említenünk Markó Károlyt, Campagna-szépségekkel, antik épületekkel és mithológiai női alakokkal élénkített eszményi tájképével, valamint Barabás Miklóst a híres „Galambpostá"-val, mely a magyar festőművészet történetében valósággal díszhelyet kapott. Vissza