Áruismeret és vegytan I.

Előszó

A víz.
Földünk felületének csaknem 3/4 részét tengerek, tavak, folyók alakjában víz borítja, óriási felületükről a nap melege, főleg a forró égöv alatt, nap-nap után hatalmas mennyiséget párologtat el s a vízpára (vízgőz) a meleg levegővel együtt a magasba emelkedik. Helyét a mérsékelt égövön keresztül a sarkvidékek felől jövő hideg és száraz levegő foglalja el. A felemelkedett páradús meleg levegő pedig a magasban a sarkok felé halad. A vízpára azonban nem követi útjában a levegőnek ezt a körmozgását, mert a levegő a magasban a hideg hatására lehűl, és ezért páratartalmának egy része apró cseppecskék (felhő) alakjában kiválik belőle. Minél hidegebb ugyanis a levegő, annál kevesebb vízpárát tud csak felvenni. A cseppecskék pedig tömörülve eső alakjában, vagy megfagyva, mint hó, vagy jég, visszahullanak a szárazföldre és a tengerbe.
A földre hullott víz egy része beszivárog a talajba, és ha ott olyan anyagokkal jut érintkezésbe, amelyek könnyen oldódnak benne, azokat feloldja. Ha a víz nagyobb mennyiségű anyagot oldott ki a talajból, akkor ásványvíznek nevezzük, ha csak kevesebbet, akkor édesvíz a neve. Minél többet tartalmaz a víz feloldva bizonyos ásványi anyagokból, annál keményebbnek mondjuk. Ha a vizet felforraljuk, az oldott anyagok egy része kiválik belőle, egy része továbbra is oldva marad. Ezen az alapon megkülönböztetünk változó és állandó keménységet. A víz vázolt körútjában mind a három halmazállapotban előfordul. A jég szilárd halmazállapotú, a mindennapi értelemben víznek nevezett anyag cseppfolyós, a vízpára pedig légnemű. Halmazállapotuk alapján ugyanis megkülönböztetünk szilárd, cseppfolyós és légnemű testeket. Vissza