Artúr király és a Kerekasztal lovagjai

Fülszöveg

Ez a könyv nem más, mint nyomkeresés az irodalmi archeológia eszközével, élvezetes kultúrtörténeti utazás és izgalmas kaland.
„Oly történetet mondok el, /
mely bízvást nyílt fülekre lel, /
a királyról, kinek híre /
sok ajkon él itt s messzire; /
s igaz, mit földjén mondanak: /
neve örökre fönnmarad - így ír a XII. századi ófrancia költő, Chrétien de Troyes. Amit mond, még ma is, több mint nyolcszáz év távlatában megállja a helyét, hisz Artúr király él az emlékezetünkben. Sikeres filmek, musicalek, regények és képregények hőse lett a modern időkben, de az ezotéria és a spiritualizmus híveit is vonzza titokzatos, legendák övezte világa.
Fényéből mit sem veszítő hírnevét és Kerekasztalának mítoszát azok az irodalmi, képzőművészeti és építészeti alkotások öregbítik, amelyeket hosszú évszázadokon át megihletett legendává lett élete és lovagjainak valóban mesébe illő tettei. A XII. és a XIII. században Geoffrey of Monmouth angol püspök és krónikás, majd Chrétien de Troyes, Róbert de Boron és Róbert Wace, valamint Wolfram von Eschenbach, a XV. században Sir Thomas Malory remekművei öregbítették hírnevét. Az újabb korok sem maradtak el nagyszerű elődeik mögött, a XIX. században Alfred Tennyson angol költő állított lírai emléket Artúrnak és körének. De ugyancsak a XIX. századtól napjainkig Richárd Wagner zenedrámái, ezek a komplex remekművek, zene és szöveg tökéletes összefonódásának hallhatatlan mintaképei voltak a legnagyobb hatással a művészeteket kedvelő közönségre. A Trisztán és Izolda, a Parsifal, a Lohengrin a világ operaházainak repertoárdarabjai. Franz Baumer kísérletet tesz a rejtély megoldására, hogy ki is lehetett valójában Artúr király. Vizsgálatához különböző forrásokat használ fel, s így egy izgalmas kor képét tárja az olvasó felé. Vissza