Artmagazin 2007/2.

Előszó

Részlet a magazinból:
Körkérdés
Összeállította: Mihalicz Csilla
Hogyan képzel el egy ideális művészeti intézményt, illetve az Ön számára mit jelent a látogatóbarát múzeum fogalma?
Fáy Miklós újságíró
A kérdés persze nagyon egyszerű, hiszen a forma nem számít, csak a tartalom. A Palazzo Pitti a legbénább múzeum a világon, két-három sorban vannak egymás fölött a festmények, egy teremből mindig többfelé lehet elindulni, és mégis menni kell, mert ott látható az Angol ifjú. Bizonyára csodálatos vagy rettenetes a Művészetek Palotája, de nem a székkárpitok színkavalkádját akarjuk átélni, hanem a Philharmonia Orchestra muzsikáját. A dolgot némileg bonyolítja, hogy az Angol ifjú időnként nem ott látható, hanem mondjuk a Szépművészeti Múzeumban, ennek ellenére aligha volt észrevehető forgalomcsökkenés a Pittiben ezalatt, és hogy valószínűleg a Philharmonia vonóshangzásának az emléke is elhalványult abban a hölgyben, aki a koncert után a Műpa szellemesen megoldott lépcsőzetén lefelé tartva orra bukott, szóval talán mégis fontos lehet a forma.
Legyen régi, maradjon benn a falakban régi hegedűk hangja, legyen megjelölve a színpadon, hogy itt állt Callas és ez e repedés a pulpituson még Gustav Mahlertől van, amikor idegrohamot kapott a Mesterdalnokok próbái alatt. Legyen benne a vendégkönyvben Lord Byron aláírása, vagy ne legyünk ennyire sznobok, csak érezzük, hogy emberek jöttek ide, spóroltak, készültek, hogy együtt lássák, hallják, örüljenek neki, valahogy maradjon benne a levegőben a férfiak félhangon előadott tárlatvezetése és az asszonyok sóhaja: hogy tudsz te ennyi mindent megjegyezni. Persze épp ez az, amin jó szándékkal, pénzzel vagy akaraterővel sem lehet segíteni, ha valami új, akkor új, majd együtt vénülünk.
Vissza