Előszó
"Nem jelenthet akadályt a tanulási akadály!" - könyvünk alcíme csupán szójáték, vagy több rejlik mögötte? Elismerjük, hogy munkánk célkitűzése néhány gyakorló pedagógus számára túlságosan...
Tovább
Előszó
"Nem jelenthet akadályt a tanulási akadály!" - könyvünk alcíme csupán szójáték, vagy több rejlik mögötte? Elismerjük, hogy munkánk célkitűzése néhány gyakorló pedagógus számára túlságosan eufórikusnak tűnhet. Elméleti tanulmányokból, számos iskolakísérletből és az ügy iránt elkötelezett tanítók beszámolóiból tudjuk azonban, hogy a tanulási nehézségek, tanulási zavarok és a következtükben fellépő tanulási akadályozottság alakítható és megváltoztatható. A tanulási korlátok fenti három megjelenési formája pedagógiai eszközökkel befolyásolható. Kedvező esetben a gyermek optimális fejlesztésével el lehet érni, hogy a tanulási korlátok egyáltalán ne jelentkezzenek, vagy (ha már teljesen nem is kerülhetők el) legfeljebb enyhébb formában.
Nem hallgathatjuk el, hogy ennél a kérdésnél a pedagógusok, pszichológusok és orvosok gyakran nehézségekbe ütköznek. A tanulási korlátok rendkívül komplex jelenségénél ugyanis nem lehet minden okot és tünetet figyelembe venni, és hatékonyan kezelni. A tanítók az ügy melletti minden elkötelezettségük ellenére is gyakran élnek meg visszaeséseket, csalódásokat, különösen akkor, ha a jelenleg is fennálló formális és iskolaszervezési feltételek megnehezítik a tanulókkal való egyénre szabott foglalkozást. Mindjárt az elején szükségesnek tartottuk ezt megemlíteni, hogy az elvárások reálisak maradjanak.
A megfelelő iskolakísérletek eredményei, ezek szakirodalmi értékelése, illetve nem utolsó sorban saját gyakorlati tapasztalataink alapján azonban prognosztizálni merjük, hogy az általános iskola és a tanulásban akadályozottak iskolája közti "határesetként" elkönyvelt gyermekek jó egyharmada - a következőkben bemutatásra kerülő "ösztönzések" segítségével - sikerrel fejezi be az alsó tagozatot. Reméljük és kívánjuk, hogy ajánlásaink segítséget jelentsenek a tanulási nehézségekkel és zavarokkal küzdő tanulók számára.
Néhány esetben csak tömör "receptekre" szorítkozunk. Ezt azért tesszük egyrészt, hogy jelen írásunk terjedelme ne növekedjen, másrészt pedig el akarjuk kerülni az általános pedagógiában szokásos terjengősséget. A kérdésben való további elmélyüléshez, valamint saját kritikai megjegyzéseink miatt mindenütt utalunk a megfelelő irodalomra.
Arthur Englbrecht és Hans Weigert
Vissza