Arthroscopia

Előszó

Diagnosztika

Az arthroscopia fejlődése a 20-as és 30-as években kezdődött egymástól függetlenül Svájcban, New Yorkban és Tokióban. E. BIRCHER, az Aarau-i kanton-kórházból adta ki 1921-ben a világirodalom első izületi tükrözésről szóló közleményét. New Yorkban BURMÁN, FINKELSTEIN és MEYER közölt a 30-as években, Tokióban TAKAGI 1918-ban „Arthroscopos iskolát" alapított, amelyet WATANABE folytatott és a mai napig működik.
Az izületi tükrözés technikai alapjait a cystoscopia teremtette meg, ami már BIRCHER idejében 40 éves múltra tekinthetett vissza. A továbbiakban a cystoscop sok gonddal járó fejlesztése vezetett el az arthroscophoz. Az arthroscopiával tükrözött terek lényegesen kisebbek, mint az üreges hólyagé, ezért ezeket gázzal vagy folyadékkal fel kell tölteni, ami a müszertechnikusokkal szemben magas követelményeket támasztott. Az arthroscopia története tehát lényegében az arthroscop története.
1957-ben jelent meg WATANABE első arthroscopos atlasza a tézdizület belsejéről készült szines fényképfelvételekkel. A folyamatos műszerfejlesztés eredményezte 1960-ban a hires „WATANABE Nr. 21 "-es műszert, ami - a hegyénél lévő kis lámpájával - ma már özönviz előttinek tűnik, de sorsdöntőén hozzájárult az arthroscopia további fejlődéséhez és világméretű elterjedéséhez. O'CONNOR (1974) és JACKSON (1972) vezették be az arthroscopiát az amerikai világrészen. A német nyelvterületen a II. világháború után az arthroscopia feledésbe merült. Csak 1955-ben adott ki HURTER és IMBERT Franciaországban közleményeket. A hideg fényforrással és az üvegszálas fényvezetővel elért új technikai eredmények, valamint a gastroenterológiai endoscopia robbanásszerű elterjedése vezetett az endoscopos vizsgáló módszerek nagyobb elismeréséhez a traumatológiában és orthopaediában. SUCKERT 1966-ban, OHNSORGE pedig 1969-ben számolt be hidegfényű készülékekkel végzett arthroendoscopiáról. 1969-ben kezdett WRUSH Bécsben a knittlingeni Wolf cég hidegfényű endoscopiájával, dolgozni majd 1971- ben HENCHE Baselben, 1972-ben pedig KIESER Zürichben a HOPKINS-optikás Storzféle berendezésekkel. A 70-es évek hozták a térdizületi arthroscopia - mint a térdsérülések és megbetegedések pontos diagnosztizálásához nélkülözhetetlen eszköz - elterjedései. A műszerek fejlődése elérte a csúcspontot, a többi izület vizsgálatára is sor került és nagy jelentőségekké váltak az arthroscopos műtétek.
Noha BIRCHER 1921-ben végzett hullavizsgálatok alapján az arthroscopiát nem tartotta a többi Ízületre alkalmasnak „... a térdizületre kell szorítkoznunk ...", és noha BURMÁN 1931-ben elvileg azonos nézetet vallott, ugyanis a bokaizületről azt mondta: „Ez az izület nem alkalmas az arthroscopiára", a fejlődést mégsem lehetett feltartóztatni. A tű-arthroscopok bevezetésével a legkisebb izületek arthroscopiája is lehetővé vált. Ma már technikailag lehetséges az emberi test összes izületének megtekintése. Azt kell csupán megvitatni, melyik célszerű és melyik értelmetlen az e fajta arthroscopos „bűvészmutatványok" közül. Vissza