Előszó
"Ezt hozta az ősz", idézhetném kedvenc költőmet, Kosztolányit, amikor körülpillantok, és az élettől, nedvtől, zamattól duzzadó gyümölcsöket, aranyló lombokat vagy borongó délutánokat látom. A...
Tovább
Előszó
"Ezt hozta az ősz", idézhetném kedvenc költőmet, Kosztolányit, amikor körülpillantok, és az élettől, nedvtől, zamattól duzzadó gyümölcsöket, aranyló lombokat vagy borongó délutánokat látom. A természet túlcsorduló ajándékát. Ezt hozta az ősz, a művészetben is: túlcsorduló kínálatot tárlatokból, könyvekből, megnyitókból, régi és új arcokból, művekből. Szeretnénk átölelni, magunkhoz ragadni, s bemutatni valamennyit, ha lehetne. A kis színes mozaikkockák száma azonban véges, amikor összeállítjuk az Art Mozaikot. Mi is ez a lap? Megjelenésekor három szám bizonyította, hogy igény és érdeklődés kíséri. Mégis, azok számára, akik a korábbi számokat nem olvasták, vagy olvasták, de elfeledték, hadd elevenítsem fel, hogyan és miért jött létre ez a magazin.
Amikor belevágtam a lap készítésébe, a barátok, művészek és bohémek, okosak és akkurátusak, no és az összes többi számolatlan szórta rám a színpompás kis kockaköveket. Azt írd meg, hogy, és vedd bele még ezt is, említsd meg, mutasd be, közölj róla, tőle, vele és nélküle. S én mosolyogva bólintottam mindre, még akkor is, amikor valaki csodálkozva emelte rám a szemét: de hát azokat a képeket nem is szereted. Attól még jók, válaszoltam, ugyanúgy részletei a teljességnek. Végül is ez az újság nem a lakásom, hogy kizárólag a saját, külön bejáratú, személyes ízlésemet tükrözze. Mihez is kezdenénk, ha a mozaikkockáink között nem lenne olívzöld vagy fáradt barna, esetleg kénsárga. Nem, mi a színskála teljességét szeretnénk bemutatni, és minden kis kövecskének helyet adni, ha magában hordozza a rész tökéletességét, hogy felépítse az egészet.
Vissza