Ars naturae 2010/1-2.

Fülszöveg

"A Föld vérzik, a természeti környezet pedig példa nélkül álló módon szenved az
ember támadásaitól. A probléma már túl nyilvánvaló ahhoz, hogy tagadni lehessen,
javasolt megoldásokban ugyan nincs hiány, de többségük elégtelen. A Földet nem
gyógyítja meg valamiféle társadalmi újjászervezés vagy változtatás a technológiában,
amely nem képes a természet világát másként kezelni, mint merő kvantitást, amellyel
ügyesen kel! gazdálkodni az emberi igények kielégítésére, legyenek azok valósak vagy
csupán kitaláltak. Minden ilyen jellegű intézkedés kozmetikázás csupán, amely szükségképpen felületi kezelést jelent.
Amire szükség van, az a természet szakrális valóságként való újrafelfedezése és az
ember újjászületése a szent őrzőjeként, ami magával vonja annak az emberről és
természetről alkotott képnek a halálát, amelyből a modernizmus és a későbbi fejlemények megszülettek. Ez egyáltalán nem »egy új ember feltalálását jelenti, amint
azt egyesek állították, hanem inkább az igazi ember... Tovább

Fülszöveg

"A Föld vérzik, a természeti környezet pedig példa nélkül álló módon szenved az
ember támadásaitól. A probléma már túl nyilvánvaló ahhoz, hogy tagadni lehessen,
javasolt megoldásokban ugyan nincs hiány, de többségük elégtelen. A Földet nem
gyógyítja meg valamiféle társadalmi újjászervezés vagy változtatás a technológiában,
amely nem képes a természet világát másként kezelni, mint merő kvantitást, amellyel
ügyesen kel! gazdálkodni az emberi igények kielégítésére, legyenek azok valósak vagy
csupán kitaláltak. Minden ilyen jellegű intézkedés kozmetikázás csupán, amely szükségképpen felületi kezelést jelent.
Amire szükség van, az a természet szakrális valóságként való újrafelfedezése és az
ember újjászületése a szent őrzőjeként, ami magával vonja annak az emberről és
természetről alkotott képnek a halálát, amelyből a modernizmus és a későbbi fejlemények megszülettek. Ez egyáltalán nem »egy új ember feltalálását jelenti, amint
azt egyesek állították, hanem inkább az igazi ember újbóli felszínre hozatalát, ama
pontífikális, hídverő emberét, akinek valóságát még mindig magunkban hordozzuk.
Nem jelenti a természet egyfajta szakrális szemléletének feltalálását sem, mintha az
ember képes volna feltalálni a szentséget, hanem inkább a tradicionális kozmológiák
és a történelemből ismert különféle vallások természetre vonatkozó nézeteinek újbóli
megfogalmazását és kifejezésre juttatását. Legfőképpen azonban a természeti rend
religionálisfelfogásának komolyan vételét jelenti, olyan tudásként, amely megfelel
a kozmikus valóság eleven aspektusának és nem pusztán szubjektív találgatás vagy
történelmi konstrukció. Meg kell történnie az intellektuális tájkép radikális átformálásának, hogy komolyan tudjuk venni a természetre vonatkozó ilyen jellegű tudást,
ami azt is jelenti, hogy a modern tudományfelfedezéseit csak a sajátfilozófiai feltételei, ismeretelmélete és történelmi kibontakozása által behatárolt körben fogadjuk el,
teljes mértékben elutasítván totalitárius követeléseit a természet tudományaként. Ez
megköveteli egy olyan természetre vonatkozó tudomány újrafelfedezését, amely a természeti objektumok létezésével foglalkozik, a Léthez való viszonyukat, szubtilisabb és
durvább aspektusaikat, a kozmosz többi részéhez és hozzánk kötődő belső és kölcsönös
összefüggéseiket, szimbolikus jelentőségüket, valamint a minden létező Isteni Eredetéhez vezető magasabb létsíkokkal való kapcsolatukat vizsgálva."
Prof Seyyed Hossein Nasr
"A természet nem csak Isten lábnyoma, nem csak — miként a misztikusok mondják - az Istenhez vezető út. A külső természet egy olyan út, amely önnön bensejébe is
elvezet. Aki érzi, amint a színméz megégeti nyelvét, az valamit megízlelt titokzatos
mélységéből [ ] Az ember csak azután, hogy a természetfelszínéről eljutott annak
bensejébe, éri el a szellemi kibontakozás ama fokát, hogy képes - legalábbis bizonyos
ménékben — a külső természetet lerázni magáról, így tehát az eszközök világán,
a gazdaságon felülemelkedni. [ ] ősi bölcsesség, miszerint a természet mindig a
kegyelem előfeltétele. Az ember képtelen arra, hogy a természetet átugorja. Ahhoz,
hogy eljusson a természetfelettihez, előbb keresztül kell hatolnia a természeten.
_Prof Othmar Spann Vissza