Ars hungarica 1999/2.

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
Tanulmányok
Szilárdfy Zoltán
A Krisztus-arc mint palladium, és egyéb védőpajzsokról
Pigler Andor születési centenáriuma tiszteletére
Immár harmadszor kerül sor az ARS HUNGARICA számaiban a nagyszombati pecsét, illetve város-címer heraldikai motívumának értelmezése kapcsán a Szent Arc kultuszára és tipológiájára.1 Az ikonográfiái elemzést néhány olyan adalékkal kívánom kiegészíteni, melyet jeles művészettörténészeink eddig még nem említettek. Fontosnak tartom a liturgiatörténeti, heortológiai megközelítést, különös tekintettel az évszázadokon átélő jámborsági gyakorlatokra, melyek mindig erősen hatottak az ikonográfia alakulására a tárgyi emlékeken.
A Szent Arc ábrázolása már a keresztény ókorban néhány olyan Krisztus-ikonra korlátozódott, amelyek legendás eredetükkel hitelességet igényeltek maguknak, s mint „nem kézzel festett" acheropita legtöbbször valamilyen ereklyével együtt tiszteltettek. Az imago és reliquia szoros kapcsolata a kereszténység előtti vallási kultuszoknál is megfigyelhető, kiváltképp a szepulkrális művészetben. A legősibb keresztény ikonokra ható fájjumi portrékhoz tartozó múmia csakúgy, mint a görög-római sztélék és szarkofágok alakjai földi maradványaikkal a keresztény kép és ereklyekultuszban élnek tovább, ezért fogadtatásuk nem volt egyértelmű, s az egyháztörténet folyamán többször szabályozásra szorult".
Vissza