Ars Hungarica 1976/1.

Előszó

Részlet:
"A nagyváradi királysírok egyikéből előkerült töredékes koronával (Budapest, Magyar Nemzeti Muzeum) eddig főleg történeti és jelvénytörténeti szempontból foglalkoztak. /I/ Elsősorban arra a kérdésre keresték a választ, hogy kinek a sírjából került elő, a hozzátartozó aranyozott ezüst országalmával (ibidem) és egy sárkányos arany ékszerrel együtt. /2/ Varjú Elemér vetette fel, hogy az ékszer Zsigmond Sárkány-rendjének jelvénye lehetett, s így az együttes az ő temetési dísze volt (+1437). /3/ Mivel az ékszer elveszett, hiányzik a perdöntő bizonyítéka az egyébként igen plauzibilis Zsigmond-konjekturának, s ezért továbbra is számolni kell az eredetileg felmerült lehetőséggel, hogy 1755-ben Mária királynőnek, Zsigmond első feleségének sírját találták meg (+1395).
Félretéve ezt az ujabb szempontok alapján egyelőre nem revideálható kérdést, ezúttal a korona művészettörténeti és datálási problémáival kívánok foglalkozni. Az eddigi keltezési javaslatokat ugyanis az emiitett halálozási dátumokhoz igazították, noha nyilvánvaló, hogy akármelyiket vesszük is figyelembe csak terminus antequem értékük lehet. Annál is inkább, mert a nagyváradi korona, annak ellenére, hogy sírból került elő, nem szükségszerűen a temetés céljára készült.
Az aranyozott ezüst korona erősen rongált és hiányos. Hat megmaradt sarniros tagját egy rézpántra erősítették, az eredeti összeállítást megbolygatva. A rubinok és smaragdok váltakozására alapuló ritmust figyelmen kívül hagyva a hasonló liliomokat helyezték egymás mellé. A kövek közül sok hiányzik, elveszett foglalatok egy része is és valamennyi gyöngy/4/.
A nagyváradi koronával ellentétben viszont majdnem tökéletesen ép az a kilenc liliomos ágból álló másik példány, melyet egy hét és egy két tagu részre bontva, szövetre erősítve Szent Simeon zárai ereklyetartója (San Simeone) rejt magában/5/. A két korona rokonsága szembeötlő, a zárairól aligha lehet mást gondolni, mint hogy Anjou adomány, éppúgy, mint a szent díszes ereklyetartó ládája/6/. A kört tovább tágítja egy másik, egyetlen liliom, mely az ún. Kantakuzena hercegnő mitrájának csúcsára erősítve maradt meg (Belgrád, Szerb Ortodox Egyház Muzeuma). A gyöngyös aranyhímzésű mitrát felirata szerint Ciliéi Ulrik felesége, Brankovics György szerb deszpota és egy Kantakuzéna lánya adományozta a belgrádi metropolitának. /7/ A rongált nagyváradi koronáról ritkán hangsúlyozták, hogy milyen finom munka, mely még a fotón is szembeötlik a zárai esetében." Vissza