Az esztétikai nevelés a liceumokban

Előszó

Részlet a könyvből:

Az emberiség sohasem elégedett meg csupán létének fenntartásával. Tevékenységét nem meritette ki az a fizikai vagy szellemi munka, amely ennek fenntartásához vagy továbbfejlesztéséhez szükséges volt. Életének teljességéhez hozzátartozott, hogy a maga módján szebbé tegye azt. És ez a szépítés, az adott helyzet szerint mindig a műalkotás legegyszerübb kifejező eszközeinek a felhasználásával történt. S ennek folytán felébresztette, majd fejlesztette a szépiránti érzéket.
Az emberek sokáig nem értékelték úgy az esztétikai nevelést, mint ahogyan megérdemelné. Az a téves hit alakult ki a lelkekben, hogy a művészet és az erkölcs nincs egymással összhangban. S igy a művészeti nevelés sem lehet a lelkekre előnyös. Pedig a művészet az erkölccsel soha nem állt ellentétben.
Nincs korunknak talán egyetlen egy művészeti alkotása sem, melyben az embertelenség, a hazugság, a merőben aljas és önző motívumokból elkövetett lopás, rablás v. gyilkosság a szülők, a házastárs vagy a gyermek bántalmazása, a gyengébbekkel űzött kegyetlenkedés, a csalás, más erkölcsi vagy gondolatszabadságának megsértése, a hazaárulás dicsőitése vagy támogatásra találna.
A művészet legelső és legfontosabb hatása a-laptermészetéből következik. Nem közvetlenül erkölcsi ez a hatás, de következményeiben ide vezet. A művészet gyönyört okozó alaptermészete egyszersmind az, mely a legjelentékenyebb hasznosságot szolgáltatja a társadalom életében az ő részéről. Vissza