Árpádházi Szent Margit és a sziget (dedikált példány)

Előszó

"Meglátogattad a földet, és megitattad áldásod bőségével" (62. zs. 10.) A zsoltáros szavai valóban illenek a Margitszigetre! Hiszen az Úr elárasztotta látogatásának látható jeleivel, természeti szépséggel és lakóit kegyelmével. Bár történelme szinte tükre hazánk történelmének, mégis sokáig nem volt egységes neve, ezért ahol a szöveg szempontjából így előnyösebb, egyszerűen Szigetnek nevezem. A XIII. század második felében élte virágkorát, és két évszázadon át a magyarság lelki tűzhelye lett. lelki mélységet és magas szellemi nívót hordozó egyének számára öt épület emelkedett rajta: a prémontrei Szent Mihály apátság, a domonkos sorok Boldogasszony egyháza, a keresztes lovagok vára, a ferences szerzetesek Szent Klára kolostora és az esztergomi érsekek vára.
A Szigeten élte alázatos, rövid, egyszerű és mégis hősies életét Árpádházi Szent Margit. Ő most is példakép számunkra, mert hiszen "a szentek olyan emberek, akiknek életéből Krisztus ragyog felénk. Földi létüket a Lélek vihara zúgta át... Így lett az ő megalázódásuk, önkiüresítésük egyetlen önmagától értetődő szeretetaktus, hogy kísérjék az Úr leereszkedését hozzánk." (Nigg Walter: A példát adó ember. 227. l.) A közös alap mégis egészen különböző módon jutott kifejezésre a szentek életében, egyéni hivatásában. Árpádházi Szent Margit számára az áldozat útját szüleinek felajánlásával már létének első pillanatától kijelölte az Úr. Ő azt öntudatra ébredésétől kezdve utolsó lehelletéig vállalta, és a kegyelem erejével meg is valósította... Vissza