Árpád-kori személynévtár - CD-vel

Előszó

A magyar történeti személynévtár hiányát már a XIX. század elején jelezte neves történészünk, Hon István: magyar Onomasticon nálunk még gyermeki korban sincsen, bár haszna igen nagy lehet (Tudományos Gyűjtemény 1821. III., 49.). Magyar személynévanyagot először Jerney János gyűjtött ö Magyar Nyelvkincsek Árpádék korszakából. I-II. (Pest, 1854) című munkájában. Adattárában együtt közölte a tulajdonneveket és közszavakat legtöbbször forrásmegjelölés nélkül. Mivel célja a „magyar" nevek és közszavak egybegyűjtése volt, ezért az idegen és bibliai eredetű neveket nem vette fel adattárába, Kubínyi Ferenc hazánkban a XIV. század végéig használatos személyneveket kívánta összegyűjteni és névtárrá szerkeszteni, mely magába foglalta volna latin nevek kivételével az ősmagyar és idegen eredetű neve Az 1891-ben a Régi magyarok személynevei.
Magyar történelmi névtár című mű nyomtatásban közzé egyeden füzetének bevezető tanulmányában a neveket eredetük szerint csoportosította, valamint a köz eredetű neveket jelentésük alapján rendszerezte. Kubínyi Ferenc adattárának első füzete csupán az A betű Almus nevéig tart, és sajnálatosan még gyűjtése sem maradt fenn az utókor számára. 1944-ben jelent Baán Kálmán Ősi magyar személynevek című munkája, melyben a szerző megítélése alapján kizárólag : farnak minősített (finnugor) és török eredetű személynevek találhatók. Baán nem vette fel névtárába; Árpád-kori latin, germán, szláv és egyéb idegen eredetű neveket még akkor sem, ha a név már megmagyarosodott. A XX. században számos névtörténeti tárgyú dolgozat jelent meg, ezek vagy általános névadási kérdéseket, vagy egyetlen kérdéscsoportot tárgyaltak. Vissza