Előszó
Részlet a könyvből:
A Végtelen Idő oo -<- - 0 - -> oo („Végtelenségjel, visszamutató nyíl, gondolatjel, nulla, gondolatjel, előremutató nyíl, végtelenségjel!") időképlete szerint számszerűsített...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A Végtelen Idő oo -<- - 0 - -> oo („Végtelenségjel, visszamutató nyíl, gondolatjel, nulla, gondolatjel, előremutató nyíl, végtelenségjel!") időképlete szerint számszerűsített ***,***.**6. + 2000. évben, pontosan **.***. („N-n.n-n.n!") esztendővel ezelőtt, tavasszal, márciusban, merészen ráközelítve: március tizenhatodikán, csütörtökön, a délelőtti órákban melegen öltözött öregember sétálgatott az Olt folyó partján, Erdélyben. BAAR ŐSÚRnak hívták az öregembert. Hetvenkétéves volt és URU, az az: ÍRÓ. Meleg öltözete lenvászon alsóneműből, szürkés-fehéres posztó nadrágból és kisujjasból, valamint féllábszárig érő, barna irhabundából állott. Lábát ráncosított-roggyantott szárú, vastag bőrtalpú, gazdagon faggyúsított csizma védte a hideg meg a nyirkosság ellen. A fején sötétszürke nemezből félteke v formájúra alakított, fekete báránybunda-szegélyes kucsma díszelgett. KUS (+ma), amit BOR (+tok)-nak is mondtak. A nyakában fehér gyapjúsál („ILANU ŐSASSZONY kötése!") biztosította egyenletesen jó közérzetét. Egyenletesen jó volt a közérzete. A közelében kuvasz kutya poroszkált. A kuvasz ötödik évébe forduló kanként, időről időre hevesen megrázta lazán lelógó fülekkel „ellátott" kobakját, miközben dús szőrzetű farka barátságos meg-megcsóválásával a gazdája iránti hűségét „biztosította/biztosítgatta". Szeles/szeleburdi viselkedése nem nagyon illett magas, erőteljes termetéhez. Egyszínű fehérsége szinte teljesen a havas tájba olvasztotta. Hűsége, bátorsága, értelmessége, támadó, harapós, az idegenekkel szemben eleve barátságtalan természete szilárd védelmet jelentett BAAR ŐSÚR számára. Egész fajtája nyájakat őrzött és házakat. BAAR ŐSÚR nézte/nézegette a tájat. Még foga van a télnek, szólt oda kuvaszának. Arra gondolt: Csak megjön végre a tavasz is! A tavasz jöttére ebből-abból már lehetett következtetni. Például abból, hogy az Olt cakkos partján felhalmozódott, jeges hórétegek mára lényegesen megvékonyodtak, elpillésedtek és a belőlük kiáramló víz élénk „duruzsolással" kereste útját a folyó medre irányába. Az Oltót „kísérő" fákról és bokrokról jókora hócafatok omlottak alá, a szabaddá váló ágakon pedig megjelentek a madarak. Szürke madarak, színes madarak. A szürke verebektől a színes büdösbankákig. A büdösbankák az égerfákat lepték el, a verebek a különböző bokrokat. A bokrokra Jutottak" más szárnyaskák is. Kökénybokrokra ökörszemek, rekettyebokrokra nyaktekercsek, fűzbokrokra vörösbegyek és tovább... Öreg fák törzsére fakopáncsok „tapadtak": nagy fakopáncsok, kis fakopáncsok, balkáni fakopáncsok, és: meg-megújuló lendülettel „munkálkodtak" rajtuk...
Vissza