Fülszöveg
"(Lehet, talán, biztos, majdnem biztos, hogy ez a váratlan döbbenet adta az első indítékot - az "alapeszmét"? a kezdeti energiát? az "ihletet"? vagy ki tudja, mit? ki tudja, mi kell, hogy írni tudjunk? hogy ne tudjunk nem írni? - ahhoz a regényhez, amelyet majd, tudom, meg kell írnom, bármennyire el sem tudom képzelni most, hogy megírjam. Nem volt-e ez az előttem lejátszódó "cselekmény" valamiképpen minden regény ősképe, jelképe, maga a regény? Hiszen minden regény voltaképpen egyfajta sztriptíz, amelyben levetkőzünk, fejeztetenként egy-egy ruhadarabot vetve le, felülről kezdve... S mikor már semmi sem marad, csak a nájlonnadrág vagy, mondjuk, az ágyékkötő, akkor egy rántással azt is letépjük - és, ha egy kis szerencsénk van, ott áll előttünk a költemény. Lehet, majdnem biztos, hogy e rettentő sztriptíz és W. C. W. rég olvasott s most hirtelen felrémlő regénysztriptíz-elméletének egymásba szikrázása bocsátotta ki bennem a regény első fénysugarát, a regényét, amelyet csak akkor...
Tovább
Fülszöveg
"(Lehet, talán, biztos, majdnem biztos, hogy ez a váratlan döbbenet adta az első indítékot - az "alapeszmét"? a kezdeti energiát? az "ihletet"? vagy ki tudja, mit? ki tudja, mi kell, hogy írni tudjunk? hogy ne tudjunk nem írni? - ahhoz a regényhez, amelyet majd, tudom, meg kell írnom, bármennyire el sem tudom képzelni most, hogy megírjam. Nem volt-e ez az előttem lejátszódó "cselekmény" valamiképpen minden regény ősképe, jelképe, maga a regény? Hiszen minden regény voltaképpen egyfajta sztriptíz, amelyben levetkőzünk, fejeztetenként egy-egy ruhadarabot vetve le, felülről kezdve... S mikor már semmi sem marad, csak a nájlonnadrág vagy, mondjuk, az ágyékkötő, akkor egy rántással azt is letépjük - és, ha egy kis szerencsénk van, ott áll előttünk a költemény. Lehet, majdnem biztos, hogy e rettentő sztriptíz és W. C. W. rég olvasott s most hirtelen felrémlő regénysztriptíz-elméletének egymásba szikrázása bocsátotta ki bennem a regény első fénysugarát, a regényét, amelyet csak akkor szabad, csak akkor lehet megírni, ha megírásával egyben meg is tagadhatom, amit megírok, ha végül valóban kibukkan valahol a szavak, a sok, a nagyon is sok, a túl sok szó mögül (amit szégyellek, amitől irtózom) az, ami életem egyetlen értelme, legfőbb kísértése, az áldott és átkozott, a szent és obszcén meztelenség: a költemény...)"
Vissza