Ószövetségi kommentár

Előszó

Hálásak és boldogok vagyunk, hogy egy ismert és nagyra becsült német-amerikai bibliatudós kommentárját végre a német nyelvű olvasókhoz is eljuttathatjuk. Elődleges kívánságunk az, hogy ezzel egy újabb nemzedéknek adunk a kezébe segítséget és értékes eszközt a Szentírás jobb és mélyebb megértéséhez, amely a lelki-szellemi bibliamagyarázat hagyományát folytatja, és azon fáradozik, hogy Isten Igéjének rejtett kincseit feltárja, és a lehető legtöbb hívő bibliaolvasót elérje.
A ma elterjedt kommentárok és magyarázatok többsége általában a történelmi magyarázati mód elsődlegességét hangsúlyozza, ill. azt a magyarázatot, amely a bibliai szövegek szó szerinti értelmére összpontosít (sensus literalis), és azt elsősorban úgy értelmezi, ahogyan írója eredetileg elgondolta és az elsődleges címzettek értelmezték. A Szentírás azonban saját tipológiájával igazolja, hogy a szó szerinti jelentésen kívül van egy, a magyarázatok történetében általában "szelleminek" nevezett jelentés is (sensus moralis vagy allegoria), vagyis az, hogy ami a múltban történt, már előre megjelent (előre vetítette az árnyékát), egy olyasvalami, ami majd egy későbbi időpontban fog megtörténni. Az olyan igehelyek, mint az 1Kor 10,1-13, ilyen többletjelentőséget tulajdonítanak Izráel történelme egész szakaszainak, sőt kiterjesztik azt teljes ószövetségi könyvekre is (vö. Róm 15,4). Dr. Gaebelein az Ószövetséghez fűzött magyarázataiban a fő hangsúlyt erre a tipológiai jellegű magyarázatra helyezi, és szakterülete mesterének mutatkozik, amikor a Szentírás teljes bizonyságtételén belül - és mindenek előtt az újszövetségi beteljesedés fényében - még a bibliai elbeszéléseken belüli részleteket is tipológiai módon értelmezi. Gaebelein tipológiai értelmezése során lelkiismeretesen teljesít minden követelményt, amelyeknek egy ilyen magyarázati módszer alkalmazásával a mai hermeneutikai elmélkedések alapján meg kell felelnie. Vissza