Arizonai kaland (rossz állapotú)

Előszó

Részlet a könyvből:

Orville Woodruff sötéten bámult az asztalán heverő levélhalomra. Nagyot sóhajtott, azután kinézett az ablakon. Piszkos háztetők terültek el alatta, végtelen hosszú sorokban, szürkén és érdektelenül. Két éve már, hogy itt töltötte életét ebben az irodában és tűrte Henry Ellis gorombaságait. Mert Ellist sohasem lehetett kielégíteni.
Orville mindössze huszonötéves volt. Magas és ügyetlen, vörös haja dús, arcán néhány szeplő, szeme kék, szája rendkívül nagy és Henry Ellis gorombasága ellenére is mindig mosolygó. Orville egyébként titkár, könyvelő, gyorsíró és mindenes egy személyben, mindig az, amire Mr. Ellis-nek éppen szüksége volt, hogy minél inkább előmozdíthassa a Henry Ellis & Co. ékszernagykereskedő cég érdekeit.
Orville nagy, szabad mezőkről álmodott, ahol nem kellene kartotéklapokat gyártani és mérleget készíteni, miután felseperte az irodát. Ellis társa az «és»: Joe Buerman éppen a Rogue Riverre ment halászni és színes levelezőlapjai csak fokozták az irodában a börtönhangulatot. Orville legalább annyira szerette Joe Buermant, mint amennyire utálta Henry Ellist.
Orville még mindig az ablakban bámészkodott, amikor Henry Ellis nagy garral bevonult az irodába. Elhaladt Orville mellett. Miután sehol sem fedezett fel semmi rendkívülit, egyenesen leült az íróasztala mellett és méltatlankodó pillantást vetett Orvillera. Vissza