Platon és Aristoteles

Előszó

Részlet a könyvből:

PLATÓN A GÖRÖG FILOZOFIÁBAN.

Bárhonnan vette is művészete, tudománya elemeit a görög világ, mindig megmarad az a sajátsága, hogy valami egészen újjá, szerves, összhangzó egésszé alakította át. Fejlődése menetén kimerítette a politikai változások lehető formáit s amenynyire egyetlen nép megvalósíthatja az emberiség arisztokratikus érdekeit: a tudomány s művészet feladatait is megoldotta körében. Mint a matematikus sok egyenletet egy alapformára vezethet vissza, úgy találhatjuk meg a tudományok, művészetek s politika alapformáit a görögöknél. Ma a történet nagyobb tömegekkel, gazdagabb anyaggal dolgozik, ezerfelé ágazó gondolatok, érzések, szenvedélyek gomolyával; de aki ért a szellemi élet dialektikájához, ezek alapján mindenütt megtalál bizonyos változatlan, elemi vonatkozásokat, s ha azokat tisztán akarja észlelni, a görög életben mintegy kézzel foghatja. Ebben rejlik megbecsülhetetlen értéke még ma is a görög világnak. S érdekes a görög szellem helyzete a filozófia történetében. Az emberi ész a görög népben állott először saját lábára, szakított a hagyománnyal s kereste saját erejéből léte s hivatása törvényét s aránylag rövid idő alatt fölvetette, néha gyermekes egyszerű alakban, de éles logikával mindazon problémákat, melyek az elmét most is foglalkoztatják. Ez az a tény, melyet Renan utolsó beszédében a világtörténet csodájának nevezett, mert mint mondja, csoda az, ami egyszer fordul elő a világon. S csakugyan Görögországnak oly helyzete volt, melyhez a mai művelt népeké nem hasonlítható. Vissza