Aristides és Themistocles I. (töredék)

Előszó

Fessler a' nélkül irta Aristidessét, én a' fordítást azzal bővítem, hogy e' két nagy hazafi' erkölcsi jellemével, életrajzának tartalmával tisztelt olvasóimat röviden megismertessem. E' munka' elején szembetünő mindjárt azon szülei gondosság, melly már az őskorban gyermeknevelésre fordíttatott. Ritka tünemény vált e' két emberi lényből, mert noha a' nevelési fő elvek' alapját éltük' zsengéjétől kezdve több éven át folytonosan egy lakban ugyan egy szilárd nevelőtől nyerék; még is lelki hajlamuk ellenkező irányt vevén, két külön szellemü férfiu fejlődött belölük, mi psychologiai tekintetből figyelmet érdemel. E' két örök ellentétben álló vetélytárs szüntelen harczolt egymással. Aristides tulajdon érdekével mit sem törődvén, önhaszonlesés nélküli munkássága, jó szive, igazságszeretete, erkölcsiség, szelid 's erényes magaviselete polgártársai' szerencséjét, 's boldogságát, a' haza' javával mindig egybefoná. - Themistocles' nyughatatlan lelke más ösvényen haladott; ezen büszke kedélyü hirszomjazó férfiu, tulajdon dicsősége, hatalma, 's nagysága' emelésével hazafi társai szerencséje', 's mi több, ha önérdeke ugy kivánta, becsülete' megfosztásán is törekedni nem átallott. Ő nagy politicus levén, nem volt az a' nagy áldozat, mit meg nem tett, nem olly haragos ellenség, kivel ki nem békélt, vagy veszedelmes ellenfél, kivel szembe szállani nem bátorkodott volna; ha az által a' nép' kegyét megnyerni, 's nagyravágyó lelkét felmagasztalni reménylé. Kielégíthetetlen dicsvágyát mégis forró hazaszeretet nemesíté minden időben, mit élte' vég perczenetén is eléggé bebizonyított. Vissza