Arion 9

Előszó

Részlet:
"József Attiláról
Oly ritkán szedhetünk igazi virágot a versek között, hogy valahányszor szerét ejthetjük, nagy vigasság költözik lelkünkbe, s vágy támad bennünk, hogy másokat is részesévé avassunk. A budapesti Corvina folyóiratot lapozgatva, az 1942 júniusi számban bukkantam e virágra: leszakítom s felajánlom olvasóinknak. Rövid kis vers, magyar poéta írta, József Attila proletárköltő, édesanyja mosónő volt Budapest egy külvárosában. Ő maga forrongó lélek, anarchista, 1937-ben halt meg, harminckétéves korában, tragikus körülmények között: csak ennyit mond róla a bevezető sorok szerzője. A költemény egy pár versszak csupán, édesanyja alakját idézi fel bennünk a költő.
Mi is nagynak látjuk és érezzük ezt az anyát: mert nagy, végtelen és magasztos az az erkölcsi erő, mely a teljes odaadásból, az elszánt tehervállalásból árad. Általa lesz az alázatos munkában görnyedő, fején terhet cipelő asszonyból, a vízből s a frissen mosott fehérneműből remekmű. A napra kiteregetett ruhák, a szélben ragyogó, táncoló és suhogó fehérnemű szépen fejezi ki azt az erkölcsi erőt, mely az elvégzett munka felett ujjong, s túláradó örömmel ünnepli fáradozását és győzelmét. E néhány versszak bűvölete és varázslata egy az igazi költészet varázslatával és bűvöletével, mely mindig a legváratlanabb pillanatokban születik újjá az emberi szívekből." Vissza