Árgyélus Kis Miklós

Előszó

Él Magyarország keleti felében, Nagyecseden egy híres mesemondó, Rostás Mihály aki nagyon sok szép cigány mesét tud. Ezek közül választottunk ki nektek hármat ebbe a füzetbe. Mivel ezek a mesék eredetileg a felnőtteknek szólnak, kicsit lerövidítettük őket, hogy a gyerekek is el tudják olvasni őket. Ugyancsak változtattunk egy keveset a mesék nyelvén: Mivel a magyarországi cigány köznyelv a lovári nyelvjárás irányába halad, ezért főbb vonásaiban mi is ezt használjuk. Nem akartunk azonban mindent megváltoztatni, hiszen akkor ezek már nem is ugyanazok a mesék lennének! Így megőriztük a mondatszerkezeteket és a szép ízes szatmárias kifejezéseket. Van a mesékben néhány szó, amelyet a mai fiatalok már kevésbé ismernek. Ezek mellé szögletes zárójelben az egyes mesékben első előfordulásukkor odatettük az ismert - magyarból képzett - alakot, például granyica [határi]. Ugyancsak szögletes zárójelbe tettük azokat a szavakat, amelyek a lováriban másképp hangzanak, de szatmári változatuk ismerete a ti cigány beszédeteket gazdagítja. Például a táltosló lovári alakja az izdravuno graszt, de nem árt tudni, hogy Szatmárban hermeszari-nak mondják. A könyvben a magyaros helyesírást követtük, a magyarban nem létező hangokat pedig úgy próbáltuk jelölni, hogy mindenki megértse. A kicsit "selypítve" ejtett s-t és zs-t sj-nek és zsj-nek írtuk, az erősen pergetett r-t pedig rr-nek. A torokból képzett, kicsit "reszelős" h-t x-nek, amely megfelel a Magyarországon kialakult cigány helyesírási hagyományoknak. Mivel a cigányban nincsen a magyar a-nak megfelelő hang és az e is ritka, azért nem tettünk ki ékezeteket. Tehát minden a-t és e-t á-nak, illetve é-nek kell olvasni.
Búcsúzóul azt kívánjuk, hogy sok örömötök teljék a szép mesék olvasásában testvéreitekkel és barátaitokkal együtt! Vissza