Argonauticon

Előszó

Cajus Valerius Flaccus (Setinus Balbus), római epicus költő Vespasianus korából; egyidejű Quintilianus - ifjabb Plinus-Juvenalis- és Martialissal. Polgári állására nézve a papi rendhez tartozott, egyike lévén azon tizenöt személyből álló szerzetnek, mely quindecim viri sacris faciundis et libris inspiciundis címmel a sibyllai könyvek őrzésével és magyarázásával volt megbízva. Széles tudományos képzettséggel bírt, s e részben az úgynevezett alexandriai oskola növendékei közt kitűnő helyet foglalt el. Igen korán, már harminc éves korában, szűk körülmények közt elhalt, mikor a Caesárok trónján Domitianus ült. Egyetlenegy munkája, mely utána fennmaradt s melyből Poggio pápai titkár a XV-ik század vége felé, egy Constantia melletti zárdában fedezte fel először a négy első éneket, az Argonauticon című hősköltemény nyolc énekben, de mellyek utósójából pár száz vers hiányzik. Tárgya az ó-kori, főképp görög költők által többször megénekelt, s rómaiaktól is annyiszor fölemlegetett tengeri híres expeditio, melynek élén Jáson az arany gyapjú megszerzéséért Colchisba hajózott. Az e tárggyal foglalkozott görög költők közől Rhódusi Apollonius szintén ily című munkája ma is megvan egészen négy könyvben, de mely, habár benne több költői fénypont tűnedezik is fel, egészben véve, mint hősköltemény nem üti meg a kellő mértéket, minthogy benne inkább történetírói, mint költői hangzat uralkodik. Vissza