Előszó
A székelyudvarhelyi polgári olvasókör
A XIX. században a nemzeti társadalmak kialakulásának korszakában az anyanyelvi kultúra és műveltség széles körű terjesztése elsőrendű nemzeti feladatnak...
Tovább
Előszó
A székelyudvarhelyi polgári olvasókör
A XIX. században a nemzeti társadalmak kialakulásának korszakában az anyanyelvi kultúra és műveltség széles körű terjesztése elsőrendű nemzeti feladatnak számított. Már a reformkortól a nemzet kulturális megújulásában fontos szerepet játszottak a klubok, az angol mintát követő kaszinók, egyesületek, olvasóegyletek stb. A művelődés eme „csarnokainak" célja a közös olvasás, önművelés, a közhasznú ismeretek terjesztése, a jó és szép iránti érzés felébresztése, a közértelem előmozdítása, a társalkodás, valamint a polgári és nemzeti jellegű törekvések, az irodalom és a színház támogatása, a magyar nyelv művelése, a civilizáció, városiasodás előmozdítása, az ipar és kereskedelem fejlesztése volt. Az 1848 előtti időkben az alig kialakulóban lévő polgári kulturális igényeket a neoabszolutizmus korában visszafojtották, a kaszinókat, olvasóköröket, mintáz ellenállás és hatalomellenes szervezkedések „rejtekzugait" szigorúan korlátozták, többet be is tiltottak. Ennek következménye a nemzeti érzés felerősödése, amely az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően lehetővé tette a korábban elfojtott kulturális igények hirtelen felszínre törését, amelyek újabb és tömeges művelődési keretek - egyesületek, olvasókörök kaszinók stb. - alapításában mutatkoztak. Másrészt, a különböző művelődési egyletek tömeges megalakulásának hátterében a népnevelés problémája állott, amelynek feladatát - egyelőre - az állam nem tudta megfelelően ellátni. E sajátosságoknak tudható be az a tény, hogy a dualizmus idején a központi funkciókat ellátó művelődési intézmények és szervezetek mellett gyorsan szaporodtak „a kultúra sajátosan helyi igényeket kielégítő, az azokból kinőtt helyi viszonyokra méretezett és helyileg is fenntartott" intézményeinek száma.
A XIX. század utolsó harmadában Székelyudvarhelyen is egyre-másra alakultak a város társadalmára jellemző tipikus kisiparos-kiskereskedő művelődési egyesületek és egyletek. Körükben is megfogalmazódott a társas élet, az ismeretterjesztés-szerzés, az önművelés igénye. A jelentkező szellemi szükséglet megteremtette a helyi művelődési keretek hálózatát: 1860-ban alakult a Kaszinó, 1872-ben a Polgári Olvasókör, 1875-ben a Nőegylet, 1887-ben a Kereskedő Ifjak Olvasó Egylete, 1890-ben pedig az Ipari Önképző és Segélyegylet...
Vissza