Dr. Csanádi Árpád emlékezete

Előszó

Hihetetlen, hogy a mindenki által szeretett és tisztelt Árpád, a sportolóknak Árpi bácsi, már húsz éve nincs közöttünk. Valahányszor meglátogattam Jüan Antonio Samaranchot, a NOB volt elnökét, első kérdése mindig Árpád családjára vonatkozott: Kati asszony és a gyerekek felől is érdeklődött. Ő úgy emlékezett vissza Csanádi Árpádra, akitől ő maga is sokat tanult és akit munkája során , jobb kezének" tekintett.
Magam is igyekeztem Árpád példáját követni az elmúlt két évtizedben, mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ő utána következő magyar tagja. Amit biztosan tőle tanultam, az a sportszakma iránti alázat, az állandó tanulási vágy, a sportolók iránti érdeklődés és elkötelezettség. Követni őt a NOB-ban egyszerre volt könnyű és nehéz feladat. Könnyű volt, mert életművével, munkásságával és sokak által csodált széles körű tudásával minden addiginál magasabb szintre emelte a magyar sportdiplomaták hírnevét, úgymond előkészítette honfitársai számára a sikerekhez vezető utat. Nehéz volt ugyanakkor, mert az ő teljesítményét, lelkiismeretességét, munkabírását, az olimpiai mozgalom és eszme iránti elkötelezettségét szinte lehetetlen megismételni. Árpád saját magának és nekünk is, az utódoknak nagyon magasra állította a mércét.
Legszebb emlékeim között őrzöm, hogy mindkét olimpiai aranyérmemet tőle vehettem át. Ezekben az érmekben és az utána következő magyar olimpiai sikerekben ott rejlik Csanádi Árpád életműve.
Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem e kiadvány szerzőjének, közreműködőinek, hogy nem feledkeztek el erről a szomorú húszéves évfordulóról és ismét ráirányították a figyelmet a magyar sport egyik legnagyobb egyéniségére, Árpád barátunkra. Vissza