Arcok fényben és eltűnőben (dedikált példány)

Fülszöveg

Az író vallomása:

"Attól az időtől kezdve, hogy a közölhetőség szintjén megjelentem a mai magyar irodalomban - ha jól utánaszámolok, idestova három évtizede ennek -, írni kezdtem a körülöttem élő, lélegző, tevékenykedő íróvilágot is. Mesterek, idősebb segítőtársak, velem küzdő-küszködő nemzedékbarátok nékem ugyanolyan élményt jelentettek, mint az élet bármely más izgalmas-színes szegmentje. Szemem előtt játszódtak sziporkázó felívelések és mélybe bukások, elhullások a sors kivédhetetlen csapásai alatt, útkeresések és útvesztések, megfáradásos félreállások, el nem ismert tehetségek makacs-gyötrelmes küszködései - hadd ne soroljam az írói magánéletek s kálváriák jelenségeit.
Eleinte publicisztikában - s a közélet vetületében - töprengve-meditálva írtam az irodalmi világról, később, a Hullámverés-ben a regény szövetében építve, aztán a művekről szóló kritikákban - azonban az évek múlásával mind nagyobb erővel állt elém maga az író, valóságos alakjában.
Illés Endre biztatott: ne halogassam, írjam meg, ami felszínre kívánkozik belőlem a kortársakról, úgy lehet, fontos tényekkel, színekkel egészítheti ki ez a kötet a száraz, pontos, tudományos igényű elemzéseket a korszakról (vagy tán a kor egyes periódusairól?) s a közönség előtt csak műveikben megjelenő alkotókról. Így aztán az alkalmilag született írások mellé programszerűen megírtam a többit is, most már a kötet, a könyv színképében gondolkodva. S így egészült ki a tabló a párizsi művészvilág néhány mesterének portréjával is.
Kikről ezek az írások szólnak: mindnyájukhoz közöm van, máig szólóan még akkor is, ha már meghaltak. Személyes életem tragédiájának is érzem a mai magyar irodalom egyre növekvő temetőkertjét, a bennem ma is eleven erővel élő, szólaló, cselekvésre intő barátok távozását, Sarkadi Imre, Darvas József, Simon István, Váci Mihály, Urbán Ernő taglózó-váratlan halálát. De álljunk meg, szakasszuk félbe az amúgy is előszámlálhatatlan névsort.
A vigasz mégiscsak az életben van, az eleven élet zajló, megújuló folyamatában. Örömöm, hogy alkotóereje teljében jelen van a "nagy öregek" közül is néhány mesterem és barátom, kik feltűnnek a kötet lapjain. Itt vannak küzdőtársaim is, az "istenverte nemzedék" tagjai.
Mindenkiről természetesen nem írhattam. A kortársi magyar irodalom mégiscsak tenger - azonban hiszem, hogy az én kilátópontomról, a kötet lapjairól távlat nyílik nemcsak a kőcsipkés Pest-vidékre, de a felhő járta horizontra is." Vissza