Arcképek 2002

Előszó

A minap egy olasz papot kizárt soraiból az egyház, mert homoszexuális pároknak is osztott áldást, sőt meg is eskette őket. Az utolsó szó jogán, a tiszteletes elmondta a saját hitvallását, miszerint a melegek Isten akaratából melegek és „Isten nem állít elő hibás darabokat, Isten nem a Fiat". A talján pap egy kalap alatt a fogyasztói társadalmat is elintézte az álszent egyházzal együtt. A Vatikánban bizonyára nem gondolkodnak a válaszon, mert nehéz is volna szellemesen riposztozni, de talán száz év múlva rehabilitálják a liberális papot is. Kollégámnak is elmeséltem az olasz pap történetét példabeszéd gyanánt, amikor már a 15. kis krokiját írta Zsanett újságírói remekléséről. A Big Brother ház egykori üdvöskéje a magyar sajtó nagy dicsőségére felvételt nyert az egyik bulvárlaphoz, s a saját élményeiről közöl azóta veretes sorokat. Legfeljebb a lapot lehetne kárhoztatni, a szőke tündért aligha, hiszen miért ne fogadott volna el egy jól fizető állást. Azelőtt ugyanis egy szörpgyárban dolgozott, s most helyből ugrott egy óriásit, sőt azóta kikötött egy ismert nőkkel futó tévés karjaiban. Zsanett tudja a leckét, s amíg a saját életét próbálja mondatokba önteni, és nem bíznak rá egy talk showt, vagy nem akar politikusokkal beszélgetni, spongyát rá. Majd továbbáll, ha már senki sem kíváncsi rá vagy uram bocsá' megtanul írni, s tán még egy-két könyvet is elolvas. Ez utóbbival persze túl nagyot mondtam, hiszen jártam én már vendégségben profi kollégánál is, akinek egyetlen könyv volt a polcán: Hearst, a sajtókirály. Zsanettből több is lébecol a magyar sajtóban, s úgy van ez mint a magyar fociban, a többiek is gyakran lötyögnek, mert azt hiszik, hogy ennyi is elég. Egy interjú kötet persze fölöttébb árulkodó, pedig a Vasárnap Reggelben megbecsüljük a műfajt, tehát akár az angolszász sajtóban, itt sem készül boldog boldogtalannal interjú. Megadjuk a módját, a riporter is készül, cikkeket olvas, utánakérdez, még a pletykákat is felcsipegeti és ha kétszer lemondják az időpontot, harmadszor is mosolyogva nyit be a modortalan politikushoz. Ha olykor mégsem így történik, akkor mi vagyunk a hunyok, mert nem vettük észre. Az interjúk alanya pedig túl jámbor, hogy nem kérdezett vissza: mi volt a kérdés? Vissza