Arcképcsarnokom (dedikált példány)

Fülszöveg

Bemard Le Calloc'h 1925. november 2-án született Le Havre-ban (breton családba). A magyar történelem iránti érdeklődés kezdetéről a következőket írja: „1947-ben kezdtem érdeklődni Magyarország iránt. Akkoriban utolsó éves diák voltam a párizsi egyetem "(„Gödöllői emlékeim, avagy hogyan lettem magyarbarát" - Bemard Le Calloc'h önéletrajzi írásából) 1947-től Gödöllőn tanított egészen az államosításig. Akkor a budapesti Francia Követségen teljesített szolgálatot követség titkáraként. 1953-ban tért vissza Franciaországba. Párizsba visszatérve a Keleti Nyelvek Főiskoláján folytatta tanulmányait. Egy évvel később, szerb-horvát nyelvtudására való tekintettel Jugoszláviába, Belgrádba küldték, ahol egy évig maradt. 1956 és 58 között tolmácsként, fordítóként működött a Miniszterelnöki Hivatalban. 1958-ban De Gaulle kormányának kabinetfőnöke lett. 1960-tól Georges Pompidou haláláig (1974) a gaullista párt központi hivatalában dolgozott, a nemzetvédelmi miniszter mellett is működött, mint... Tovább

Fülszöveg

Bemard Le Calloc'h 1925. november 2-án született Le Havre-ban (breton családba). A magyar történelem iránti érdeklődés kezdetéről a következőket írja: „1947-ben kezdtem érdeklődni Magyarország iránt. Akkoriban utolsó éves diák voltam a párizsi egyetem "(„Gödöllői emlékeim, avagy hogyan lettem magyarbarát" - Bemard Le Calloc'h önéletrajzi írásából) 1947-től Gödöllőn tanított egészen az államosításig. Akkor a budapesti Francia Követségen teljesített szolgálatot követség titkáraként. 1953-ban tért vissza Franciaországba. Párizsba visszatérve a Keleti Nyelvek Főiskoláján folytatta tanulmányait. Egy évvel később, szerb-horvát nyelvtudására való tekintettel Jugoszláviába, Belgrádba küldték, ahol egy évig maradt. 1956 és 58 között tolmácsként, fordítóként működött a Miniszterelnöki Hivatalban. 1958-ban De Gaulle kormányának kabinetfőnöke lett. 1960-tól Georges Pompidou haláláig (1974) a gaullista párt központi hivatalában dolgozott, a nemzetvédelmi miniszter mellett is működött, mint tanácsadó. 1974-ben, miután Jacques Chirac lett a miniszterelnök, visszakerült a miniszterelnöki hivatalba (Hőtel de Matignon), és René Tomasini államtitkár bizalmasa lett. Egy évre rá kinevezték a Conseil Supérieur de l'Éléctricité (Villamossági Müvek felső tanácsa) igazgatójává. 1985-1995-ig a szenátusnál külügyi tanácsosként dolgozott. 1995-ben, hetven éves korában vonult nyugdíjba. Kilenc nyelven (köztük finnül, észtül, magyarul, újgörögül, szerbhorvátul, oroszul) beszél.
2008. augusztus 15-én „a Nemzeti Történeti Emlékparkban, Opusztaszeren a Magyar Nemzetért arany és ezüstérem kitüntetéseket adott a Magyarok Világszövetsége olyan embereknek, akik a magyarság érdekeit szolgálták, és kiemelkedően védték a nemzet ügyeit. Ezeknek az embereknek emlékfákat ültettek, és a fák az ő nevüket viselik." Bemard Le Calloc'h „Körösi Csorna Sándor hagyaték ápolásáért" részesült e megtiszteltetésben.
2009-ben március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmával a magyar kultúra szolgálatában kifejtett történészi munkásságának és életművének elismeréseként, Bemard Le Calloc'h professzor urat a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.
Székelyföld területi autonómiájának megvalósításáért kifejtett áldozatos munka elismerésére, A Székely Nemzeti Tanács „Gábor Áron" Díjat alapított. A 2009-es évben Bemard Le Calloc'h is részesült e díjban.
Le Calloc'h több mint 60 éve foglalkozik a francia-magyar kapcsolatok történetével, fő kutatási területe: Körösi Csoma Sándor életútja és munkássága.
Tizenkettedik éve, hogy június hónapban Vácra látogat és előadást tart. Nyolcadik könyve jelenik meg a Kucsák Könyvkötészet és Nyomda kiadásában. Vissza