Architectura Quo Vadis

Előszó

Ez a könyv az építészetről szól. Az építészetről, amely Magyarországon már jó ötven éve nem igen találja a helyét. Előbb funkcionalitása okán a demokrácia megvalósításának egyik eszköze volt, aztán néhány évig, mint építőművészet, a párt dicsőségét hirdette, majd átváltott technikai, de leginkább építőipari problémába, amelyet átadott lakásszámmal és beépített légköbméterrel mértek. Úgy tizenöt éve változtak a kihívások, a politikai és gazdasági nyitással együtt megjelent a piac és a globalizáció, az építészet az ingatlanüzlet része lett - befektetés és látvány miközben az ország egyre inkább részévé vált a nemzetközi folyamatoknak. Az építészet helyét és feladatát illetően mégsem jutottunk megállapodásra. Mi az építészet? Tudomány, művészet vagy kultúra? Ha ez utóbbi, kinek a kultúrája? Kinek az értékeit kell, hogy közvetítse, kinek az érdekeit kell, hogy szolgálja? Az építészét, a megbízóét, a fejlesztőét, a politikáét - vagy a közösségét? Mi lesz az építészet szerepe a jövőben, kiszámíthatóak-e a változások, s hogyan készüljünk föl rájuk? Számos aktuális és fontos kérdés, amelyre talán ez a kötet sem fog végleges választ adni, de biztosan elindítja a gondolkodást. A közölt írások az elmúlt tizenöt évben születtek, s bár többnyire már megjelentek nyomtatásban, így együtt mégis többet mondanak, mint külön-külön. A négy fejezet -tétel - mindegyikének témája az építészet, de annak más-más szeglete. Az első fejezet az ezredforduló építészetével foglalkozik, a nemzetközi trendekkel, s a hazai építészet lehetőségeivel. Az utóbbi néhány év hazai épületeiről szóló kritikák - vagy a szerző szavaival vélemények- kerültek a második részbe, míg a harmadik rész témája a visszatekintés. Visszatekintés a megélt, de elmúlt időkre, egykor híres, de sokak által már elfeledett építészekre. Az utolsó fejezet visszatér a jelenhez, s az olyan újnak tűnő, de nagyon is mélyen gyökerező problémákhoz, mint az építészet és a kultúra, az építészet és a közösség kérdése. Ez a könyv Borvendég Béláról is szól. Nem csak azért, mert az írásban mindig benne van az ember is, hanem mert a szövegek egyike sem száraz tanulmány. Az olvasó lendületes esszéket talál a könyvben, melyekben a szerző felgyülemlett és kikívánkozó gondolatait, tapasztalatait, javaslatait adja közzé. Ami mégis kimaradt volna az írásokból, arról a Lévai-Kanyó Judittal hármasban folytatott beszélgetés hivatott szólni. Borvendég Béla jelenség, sajátos látásmóddal, egyéni stílussal és hihetetlen közlésvággyal. Fiatal korában festéssel, az Építészmérnöki Kar elvégzése után épületekkel fejezte ki magát, majd a vállalatvezetésbe és a szakma szervezésébe fektette energiáit, az utóbbi időben pedig írásaival van jelen a közéletben. Vissza