Archaeologiai Értesitő 1913/1-5.

Előszó

Részlet a kötetből:

EMLÉKEK ÉS LELETEK
RÉGI KERESZTELŐ MEDENCZEK ERDELYBEN.

Erdélyben harangérczből öntött kilencz darab keresztelő kút maradt fönn. Valamennyi még ma is szász templomokban használatban áll. Chronologiai szempontból sorolom föl e medenczéket: Medgyes (XIV. század), Segesd (XIV. század), Alczina (1404), Nagyszeben (1438), Segesvár (1440), Szász-Dálya (XV. század), Hegen (XV. század), Brassó (1472) és Kis-Selyk (1477).
Keresztelő medenczéinknél az eredet kérdése nagyban érdekel bennünket, azonban nem azon értelemben, mintha keletkezésük az erdélyi szász harangöntök műhelyeiben különös okadatolásra szorulna, hanem mivel az egyebütt létező vagy hasonló iparművészeti alkotások ösztönzését vagy kölcsönvételét keressük. Éppen az erdélyi műemlékek ismeretébe való mélyebb behatolás küszöbölte ki a kritikából azt a naiv felfogást, mintha az emlékek a néplélekből önállóan eredtek volna, mint Pallas Athene Zeus fejéből. Mert valamint erdélyi csúcsíves oltáraink nagy számánál Schongauer, Dürer. Wohlgemut, sőt egy esetben Grünewald másolataival vagy műveiknek többé-kevésbbé szabad visszaadásával találkozunk, valamint Hann Sebestyén, e páratlan technikus, motívumait főleg Matthäus Merian rézmetszeteiből vette át, valamint végül az erdélyi barokk fafaragványok még a legcsekélyebb provincziális sajátlagosságot sem mutatják, úgy keresztelő kútaink tárgyában a bennük levő művészi eszme, vagy jobban mondva honnét erednek körvonalaik? A keresztelő medenczék serleg-formája «a féligömbalakú medencze továbbfejlesztése, a mely lefelé tojás-formára ki van húzva és lábfélével van ellátva». Van ugyan Erdélyben is román és gót időből származó, kőből faragott serleg-alakú keresztelő medenczéknek egész sora. De hogy alakjuknak átvitele az érczmedenczékre Erdélyen kívül álló befolyásoktól menten történt volna, az ellen szól az alakítás tökéletessége, a melylyel ez érczművek jóformán egy csapásra jelentkeznek. Vissza