Fülszöveg
„Móser Zoltán kitalált egy új műfajt. Szörnyen egyszerű dolgot talált ki, és nem is teljesen újat, de hát régóta tudni lehet, hogy a zseniális dolgok szörnyen egyszerűek, és sosem teljesen újak. Azt, hogy a nyitott könyvnek két oldala néz velünk szembe, s hogy e két oldal egymással is viszonyba lép, minden könyvtervező igyekszik figyelembe venni, különösen, ha képoldalakról van szó. A két kép tehát viszonyba lép, van, hogy egészen egyértelmű, ,beszélő' viszonyba, a könyv olvasójának lejében e találkozástól asszociációk keletkeznek, értékeli, értelmezi a látványt és továbbmegy. Attól azonban, hogy a képírónak ez a találkozás nemcsak gondolata, egyetlen mondata, hanem ebben a könyvében nyelve is lesz, bekövetkezik valami más. Sosem tudjuk megmondani egészen pontosan, mitől jön létre az, ami a művészetek lényege; mitől lesz egy anyag, egy közeg, egy nyelvhasználati mód nemcsak a világlátás kifejező anyagává, hanem maga is világgá. Itt a képek páros szembesítése, talán mert egy egész...
Tovább
Fülszöveg
„Móser Zoltán kitalált egy új műfajt. Szörnyen egyszerű dolgot talált ki, és nem is teljesen újat, de hát régóta tudni lehet, hogy a zseniális dolgok szörnyen egyszerűek, és sosem teljesen újak. Azt, hogy a nyitott könyvnek két oldala néz velünk szembe, s hogy e két oldal egymással is viszonyba lép, minden könyvtervező igyekszik figyelembe venni, különösen, ha képoldalakról van szó. A két kép tehát viszonyba lép, van, hogy egészen egyértelmű, ,beszélő' viszonyba, a könyv olvasójának lejében e találkozástól asszociációk keletkeznek, értékeli, értelmezi a látványt és továbbmegy. Attól azonban, hogy a képírónak ez a találkozás nemcsak gondolata, egyetlen mondata, hanem ebben a könyvében nyelve is lesz, bekövetkezik valami más. Sosem tudjuk megmondani egészen pontosan, mitől jön létre az, ami a művészetek lényege; mitől lesz egy anyag, egy közeg, egy nyelvhasználati mód nemcsak a világlátás kifejező anyagává, hanem maga is világgá. Itt a képek páros szembesítése, talán mert egy egész könyvet átfog, világgá válik, méghozzá nemcsak azon a módon, ahogy minden sikerült önkifejezés egy-egy önálló világ teremtése, egy önálló világé a világban, a világon belül; hanem ahogy - valóban csak a műfajteremtők - egy új világ új kereteit is kijelölik."
1946-ban születtem Tolna megyében, Szekszárdon, de igazi szülőhelyem Tevel, hisz minden gyermekkori emlék ide köt. Innen Bonyhádra kerültem gimnáziumba, majd a budapesti bölcsészkar magyar-történelem szakára, ahol 1970-ben végeztem. 27 évig dolgoztam egy középiskolai kollégiumban Budapesten. Tanítottam általános iskola alsó- és felső tagozatán, de tanítóképző főiskolán is. Tíz éve tanítok a PPKF Bölcsészettudományi Karán. 2006 óta nyugdíjas vagyok. Még abban az évben beválasztottak a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé. Feleségem tanítónő, három felnőtt gyermekünk van és három unokánk. 1965 óta fotózom. A Fekete Sas Kiadónál a következő könyveim, albumaim jelentek meg: JELEK ÉS ÜNNEPEK. Esszék és tanulmányok - 1994. 66 ÍRÓPORTRÉ. Fotóalbum - 1996. AZ ŐSÖK UDVARÁBAN. Válogatott tanulmányok - 2001. PÁR-BESZÉDEK. Fotóalbum - 2008.
Vissza