Arc' 2000/5.

Előszó

Részlet:
Aki az arc'5-öt kézbe veszi, el kell készülnie arra, hogy benne sok felvetett kérdést és kevés határoott választ fog találni. És az sem biztos, hogy a válaszok megnyugtató igazságokat közvetítenek majd. Merthogy ebben a számban - végül is az arc' sorozatban nem először - olyan jelenségeket közelítünk meg, amelyek inkább gondolkodásra, semmint gyors, talpraesett állásfoglalásra késztetnek. Ma olyan ellentmondásos témák teszik egyre feszültebbé építészetünk mindennapjait, mint a modern építészet és a műemlékvédelem kapcsolata. Azt a veszélyes feladatot róják a tevezőkre és minden érintettre, hogy filozófiai mélységű problémákat tenyeres-talpas gyakorlati döntéssekké egyszerűsítsenek.
Ha meggondoljuk, a műemlékvédelem fogalma és intézménye az idő múlásától való félelmünk megtestesülése. Félünk, hogy nyomtalanul elveszítünk számunkra kedves, eddigi életünkhöz hozzánőtt, megszokott dolgokat. Voltak korok, amikor ez a veszteség nem keltett félelmet az emberekben, az elavult házakat lelkifurdalás nélkül átalakították, bővítették vagy lebontották, vagy időnként éppen az volt a lelkesítő, hogy tiszta lapot lehetett kezdeni az építészet történetében - miként 1923-ban is, amikor Le Corbusier megírta a Vers une Architechture-t, a modern építészet kiáltványát. Ma Magyarországon egy új építészet helyett inkább a történeti folyamatosság helyreállítása felé fordul a köz-figyelem. A régmúlt öröksége ennek során egyre jobban felértékelődik. A közeli múlt idő ugyanakkor kortársaink személyes érintettsége miatt még nem történelem, építészete még nem lezárt fejezet. Roland Barthes szerint - nyelvészeti metaforával élve - a befejezetlen múlt idő élménye az emlékezésben olyan, "mintha élő lenne, de mégse mozog: tökéletlen jelenlét, befejezetlen halál; sem felejtés, sem feltámadás: pusztán az emlékezet kimerítő illúziója." Mindazonáltal modern építészeti örökségünk mennyiségénél, használati erekénél és fizikai állapotánál fogva kiköveteli magának a műemlékes szakma és az ingatlanpiac figyelmét, törődését és a sorsa feletti döntést. Vissza