Pedagógiai Szemle 1960. december

Előszó

Gyermekeink a termelomunkában
Az élet legjelentősebb élményei közé tartozik, ha szemtanúi, különösen pedig ha részesei lehetünk valami új születésének. Észrevenni, kiválasztani a sok esetben szokványosnak tünö jelenségekből az új csíráit, az előremutató vonásokat, s ezeket melengető szeretettel ápolni, erősíteni, nagyra nevelni - az igazi pedagógusnak, az igazi nevelőnek hivatásból fakadó törekvése, s életének sok sok boldogságot jelentő jutalma is.
- Az esztergapad fölé hajlik a 16 éves gimnazista. Arcvonásai hűségesen tükrözik azt a komoly, összpontosított figyelmet, amellyel a késállást és az előretolást szabályozza pillanatról pillanatra, hogy a pontos méretnek megfelelően forduljon ki keze alól a vasforgács és készüljön el a műszaki rajzból kiolvasott tengely. - Mellette áll a mester. Szakértelemmel figyeli az ifjú minden mozdulatát. Megállítja. Kiigazítja a fogásokat. - Most újból felbúg a gép. - Majd ismét leállítja. Többször is megismétli, amíg csak fel nem csillan a fiú szemében a felismerés vidám, büszke fénye. - Most már a mester is mosolyog. Együtt örülnek a sikernek. Megveregeti a fiú vállát s tovább megy a következőhöz.
A gimnazista most már magabiztosan veszi birtokába a gépet, mosolyogva villan össze a szeme a szomszéd gépen dolgozó ipari tanulóéval, s máris szívvel-lélekkel az alkotás munkája köti le újból a figyelmét.
A kép lényegében nem új. A mester már évtizedek óta, sok száz esetben megismételte, amit most tett. Nincs ebben semmi különös, ez így természetes - gondolja.
Aki azonban az előremutató, a születő új keresésének a szenvedélyével figyeli a jelenetet, szinte percről percre felújjong. Az igényes megfigyelés finom szeizmográfja jelzi, hogy itt valami nem hétköznapi, hanem jelentős, lényeges többlet mutatkozik az egész oktató-nevelő munka számára: az oktató-nevelő munka olyan új gyakorlata van születőben, amely forradalmi módon alakítja majd át az elméletet is.
Az oktatás és az élet összekapcsolása régebbi gondolat. Lényegében már a renaissance pedagógiájában áttörte a középkori skolasztika dogmatikus, merev korlátait. Komensky, majd a felfelé törő polgárság haladó pedagógusai és gondolkodói - Locke, Rousseau, Pestalozzi - lényegében a fejlődő polgárság elemi érdekeit, a fejlődés objektív szükségleteit fejezték ki, amikor az ember számára hasznos tevékenységek elsajátításának szükségességét hangsúlyozták. Indultak is nagyszabású kísérletek, alakultak iskolák az új, szükségképpen felmerült pedagógiai megfontolások jegyében. Alakították, formálták az oktatás tartalmát, szervezeti formáit s új módszerekkel, illetve a módszerek új szisztémáival gazdagították a pedagógiát. Vissza