Szovjetunió története I.

Előszó

A nyelvészet és régészet segítségével az elmúlt évtizedekben nagyjából sikerült tisztázni a szláv »őshaza« kérdését, azaz pontosabban megjelölni azt a területet, ahol valaha az összes ma ismert szláv népek elődei együtt, szoros nyelvi és kulturális egységben éltek. A különböző szláv törzsek szétvándorlása innen erősebb iramban csak az i. sz. V-VI. században kezdődött, és ezt a folyamatot már írásos források segítségével tudjuk megvilágítani. Az előző századok és ezredek történetét azonban sűrű homály borítja, és eddig csak néhány olyan biztos támpontot sikerült találni, melyekre a szlávok őstörténetét felépíthetjük. Az összehasonlító nyelvtudomány és a régészet erős fejlődése a múlt század második felében lehetővé tette az előző, középkori krónikás hagyományokra támaszkodó őshazaelméletek felszámolását, és tudományos elméletek kidolgozását.E munka azonban még ma sincs befejezve, sőt, igazán csak most kezdődik, mert az őstársadalmakról szóló marxista elmélet uralomra jutása hatalmas lehetőségeket nyitott, amelyeket a szovjet és a népi demokratikus államok bőkezű anyagi támogatásával a régészet és a nyelvészet teljes mértékben kihasznál.
Bár az egyes kutatók nézetei a szláv őshaza fekvését illetőleg kisebb-nagyobb mértékben még mindig eltérnek egymástól, biztosnak látszik, hogy a szóban forgó terület a Kárpátoktól északra, nagyjából a mai Lengyelország területén keresendő. Az »őshaza« azonban relatív fogalom, mert az idők folyamán változott, s tudományunk mai állása mellett határainak mozgását még nem tudjuk pontos időhöz kötni. Így pl. egyáltalán nincsen tisztázva, hogy a szlávok az eredeti szállásterületekről kelet felé terjeszkedve mikor értek el a mai Szovjetunió területére. A szovjet tudósok általában feltételezik, hogy az i. e. I. évezred közepén a szlávok már megszállták a Dnyeper folyó medencéjét, sőt egyesek szerint mindig is ott laktak. Vissza