Ararát - Magyar zsidó évkönyv az 1941. évre

Előszó

Most, amikor az „Ararát" harmadszor jelenik meg a magyar zsidó közönség előtt, talán nem kell bemutatkoznia többé. Olvasói tudják, hogy van egy kézzelfogható gyakorlati célja: nagyobbá és puhábbá tenni az Orsz. Izraelita Leányárvaház növendékeinek kenyerét. De, három kötetére hivatkozva, ma már az eddiginél bátrabb öntudattal nyilatkoztathatja ki, hogy kezdettől fogva egy magasabb hivatás is lebeg előtte: az irodalom révén a magyar zsidó közszellem nevelése. Úgy érezzük, itt az ideje a zászlóbontásnak, s ki szabad mondanunk: az Ararát nemcsak a külső gyűlölet özönvize ellen menedék, nem is csupán a jótékony szívek összefogása óhajt lenni a rideg közönnyel szemben, hanem az áldozatkész és gerinces zsidó közösségérzés menedéke is a sors-azonosságot és kötelességet nemismerés, a sznobisztikus csúf kapaszkodás, a cinikus önzés, egy hanyatló nép bomlási termékeinek áradatával szemben, mely a mai zsidó életben, sajnos, körülvesz bennünket.
Akiknek esetleg nincs érzékük: az erkölcsi tényezők fontossága iránt, gondolják meg: ha nem tudjuk felpáncélozni magunkat a hittel, hogy a zsidóság fennmaradása értékes az emberiség számára, hozzátartozni és megtartásáért dolgozni tehát nemes osztályrész: szenvedéseink elviselhetetlen, ostoba tragikomédiává züllenek, amelyből mindenki joggal menekül. Igen, ha nem tudjuk sürgősen felébreszteni magunkban a közösség szellemét, a zsidóság anyagi léte, legfontosabb intézményei, puszta kenyere sem menthetők meg. Ez az ébresztés pedig ma, mikor a vallásos érzés tagadhatatlanul elapadt, elsősorban az irodalomra vár. Vissza