Árapály

Fülszöveg

Az Árapály legtündöklőbb, legfényesebb tollal papírra vetett fejezetei nem csupán a Duna mentében, még csak nem is a hullámai között, vagyis a Víz közelében és közegében, hanem a szellem által, a lelkiségével csordultig telve érik el történésük és írásművészetük csúcspontját. Akkor is, ha a helyszín a budapesti Kossuth tér szívdermesztő véres ősze, vagy egy németországi patinás könyvkereskedés könyvritkaságokkal és régi metszetekkel teli enteriőrje szolgál a mese keretéül. Hogy Kabdebó Tamás szereti a Dunát, a világ bebarangolása és a Dunántúl távol töltött nyugat-európai, immár emberöltő hosszúságúra nyúlott távollét után is szereti: a hűség gyönyörűségesen szép jellemvonása - de nem egyedülálló tulajdonság. Ide aligha férne el, hány jelentős magyar író szerette a Dunát. A meghökkentő és egyúttal olvasás közben felemelő élménye azonban az az Árapály olvasójának, hogy Kabdebó nem csupán úszni, halászni és partján magában is, a Folyam mély szellemiségében is elmerülni képes ragyogó gyakorlatsággal - egyebet is tud! Egészen egyedülit! Tud Dunául. Ismeri és érti a nyelvét. Ők ketten folyékonyan kommunikálnak egymással.
Hogy ennek mi a hozadéka az Árapály olvasója számára? Az, amit a regényíró, az írás művészetének többlete biztosít: Kabdebó Tamás jóvoltából olvasás közben mintha ő, az olvasója is tudna Dunául. Ahogy magyarul. Mint az anyanyelvén. Nem utolsósorban ezért időtálló regény az Árapály, és maradandó élmény az olvasása. Vissza