Aranyvackor 2011

Előszó

Négy-öt éve egyik illusztrátorunk, Paulovkin Boglárka mesélte, hogy külföldön mennyiféle pályázat van illusztrátoroknak, íróknak, és hogy ő is rendszeresen részt vesz olaszországi versenyeken. Mi pedig, mint kezdő gyerekkönyvkiadók, azt gondoltuk erre: itthon nincs ilyen. Miért nincs ilyen? Pedig a kiadóknak sokszor nem is olyan könnyű éppen olyan illusztrátort és éppen olyan írót találni, amilyet keresnek. Vagy nézzük a másik oldalról: a kezdő, frissen végzett illusztrátoroknak, a még nem befutott íróknak mennyire nehéz a kiadók közelébe férkőzni. Mennyire jó lenne, ha megmutathatnák magukat - nemcsak nekünk, a Pagonynak, hanem az egész szakmának. Összeültünk tehát Bogival, és elhatároztuk: megcsináljuk. A neve pedig, hommáge á Kormos István, legyen Vackor, mégpedig Arany.
Az Aranyvackor tehát olyan alkotóknak szól, akik profi módon szeretnének gyerekkönyvkészítéssel foglalkozni, a lényege pedig nem más, mint egy seregszemle - és ezt azóta sem győzzük hangsúlyozni. Persze, verseny is, hiszen vannak helyezettek, díjazottak és különdíjazottak - de ez az egész mégiscsak arról szól, hogy minél több tehetséges ember megmutassa azt, hogy mit tud, hogy a munkákat egy független és szigorúan szakmai zsűri értékelje, és hogy az anyagok legjavából létrejöhessen egy kiállítás. Arról szól, hogy új tehetségeket találjunk, hogy az alkotók megismerhessék egymást, a kiadók megismerhessék az alkotókat, a sajtó és rajtuk keresztül a nagyközönség pedig megismerhesse azokat a kiadókat, akik komolyan gondolják azt, hogy egy gyerekkönyv elkészítése egyáltalán nem gyerekjáték, hanem komoly szakma. A seregszemle távlati célja pedig nyilván nem más, mint hogy kicsit felpezsdüljön és színvonalasabbá váljék a magyar gyerekkönyvpiac, hogy a gyerekkönyvekhez való hozzáállás és a gyerekirodalomról való gondolkodás végre itthon is felnőtté váljék, és hogy minél több jó gyerekkönyv szülessék - ezektől az alkotóktól. Vissza