Előszó
Tisztelem az emberi életet, mert mindegyik egy-egy regény, külön történet. Valamennyiünk sorsa méltó lenne arra, hogy megírják, mert mindannyian tanulhatunk valamit egymás meséjéből.
Különös...
Tovább
Előszó
Tisztelem az emberi életet, mert mindegyik egy-egy regény, külön történet. Valamennyiünk sorsa méltó lenne arra, hogy megírják, mert mindannyian tanulhatunk valamit egymás meséjéből.
Különös megtiszteltetés volt azonban, amikor Somlai Angyalka igent mondott arra az unszolásomra, hogy szeretném megírni az életrajzát.
„Ugyan már, nincs abban semmi különleges!" - ellenkezett először.
Dehogy nincs! Maga az különleges, hogy Te itt voltál közöttünk. Amint tanultál, tanítottál, és ahogy a Szellem tisztasága átragyogott Rajtad, hogy a humor szikrája soha nem veszett ki azokból a kék szemekből.
Mindvégig hitted a csodát, és példát mutattál nekünk, hogyan lehet feltétel nélkül, önzetlenül szeretni akkor is, ha sokan elfordulnak mellőlünk. Bár embernyi ember voltál, mégis emberfeletti lelkierővel tartottad magad, és tartásodból sokan meríthettünk erőt.
Te ismerted a titkot, hogyan kell nyitott kézzel szeretni. Tudtad, hogy azt a pillangót, amit marokra szorítanak, összeroppantja ez a birtokló szeretet.
Különlegessége még ennek a könyvnek, hogy - minden szándékosságtól mentesen - ünnepnapokon íródott, hiszen 2005. március 8-án, éppen nőnapon kezdtünk el dolgozni rajta, hogy aztán folytassuk a felvételeket március 15-én és tovább: húsvétkor. Hiszem, hogy a munkánkat a Fentiek vezették és segítették. Köszönet érte!
Vissza