Aranykalickában

Fülszöveg

Kétszer ne léphetnénk ugyanabba a folyóba? Dehogynem, a ml opera-sorsunknak többször is sikerült. Az Operaház útját és tevékenységét követöka magától értetődő erkeli hőskor után különböző aranykorokban mérik az időt: mah-leri, Bánffy Miklós-i, Radnai-lVliklós-i, Nádasdy Kálmán-i periódusokban - és mind szinte tíz esztendős!
A sorból eléggé el nem ítélhető módon hiányozna az az évtized, amelyet Tóth Aladár igazgatása aranyozott be. 1946-tól állni az Opera élén nemcsak a nagy változások idejét jelenti, de azt az egyetlen időszakot is, amikor egy rossz lépés, szó vagy kacsintás akár életekbe kerülhetett volna - pályákba így került is.
Tóth Aladár: két háború közti kritikus, Kodály-famulus, fényes szelek alatti operaigazgató és zongorasztár-nö-férj: mindezen karaktereket szemlézi e kötet. Különösen érdekes, ahogy az Operáról véleményt mondóTóth Aladárt szembesíti önmagával, ki utóbb szinte ölébe hullva kapta meg az intézményt, amelynek megjavítására sok-sok ötlete volt korábban.... Tovább

Fülszöveg

Kétszer ne léphetnénk ugyanabba a folyóba? Dehogynem, a ml opera-sorsunknak többször is sikerült. Az Operaház útját és tevékenységét követöka magától értetődő erkeli hőskor után különböző aranykorokban mérik az időt: mah-leri, Bánffy Miklós-i, Radnai-lVliklós-i, Nádasdy Kálmán-i periódusokban - és mind szinte tíz esztendős!
A sorból eléggé el nem ítélhető módon hiányozna az az évtized, amelyet Tóth Aladár igazgatása aranyozott be. 1946-tól állni az Opera élén nemcsak a nagy változások idejét jelenti, de azt az egyetlen időszakot is, amikor egy rossz lépés, szó vagy kacsintás akár életekbe kerülhetett volna - pályákba így került is.
Tóth Aladár: két háború közti kritikus, Kodály-famulus, fényes szelek alatti operaigazgató és zongorasztár-nö-férj: mindezen karaktereket szemlézi e kötet. Különösen érdekes, ahogy az Operáról véleményt mondóTóth Aladárt szembesíti önmagával, ki utóbb szinte ölébe hullva kapta meg az intézményt, amelynek megjavítására sok-sok ötlete volt korábban. Korai elmélet és kései gyakorlat nagy példázata tehát az életmű, és már csak azért Is, mert tényleg mindig ugyanabba az ingoványba lépünk, ha Operát ad a (jó)sors vezetni.
Két éve Radnal-könyvünk kapcsán is azt éreztem: hisz ezek a mi problémáink, a mi szavaink a minket nem értök öröknek tetsző mondatai! Tóth Aladár világára fokozottan Igaz - és mintha minden kor elvárásokat fogalmazna az Operával szemben, miközben ha néha öntörvényű, máskor meg a végletekig szofisztikáit is a működésünk, valójában mindig az élvezetről, a belemerülésről szólna, ezt szerették volna valamennyi érzékszervünk csábításával elérni anno a műfaj alapítói, a közönség nagyobb örömére.
Tóth Aladárnak a nyugodt hátradőlés élvezete biztosan nem adatott meg: egyszerre fúrta-fojtotta és halmozta el díjakkal ugyanaz a rendszer, sosem tudhatta, épp hányadán áll és miért éppen úgy Rákosiékkal És drámai az operaévtized vége is, úgy utálja ki a felheccelt énekesgárda a forradalom nyughatatlan óráiban, hogy e könyvet olvasva szinte látjuk: a színpadról egy tiszta ember támolyog ki, tán az egyetlen. Bőven magyar sors tehát a Tóth Aladáré, halálának 50. évfordulóján épp ideje volt, hogy könyvet nyissunk róla.
Karczag Márton, az Opera főemléktárosa immár kötetek sorát írja emblematikus igazgatóinkról, nagy karmestereinkről {Fricsay Ferenc - Akit a zene éltetett; A magyar Failoni; Radnai Miidós - Megfelelő ember a megfelelő helyen), és érezhető elfogultság sosem, tárgyilagosság annál inkább vezeti kezét. Irigylésre méltón nem remeg meg tolla, amikor a magyar esztétizálás tán legszebb korszakában napról napra csúcson járó Tóth Aladárról kell jót s jól írnia, és külön nagyra értékelem, hogy mégsem a szentet, a tévedhetetlent, hanem a néha a semmiről is szakértő ódát kanyarító, saját etalonjaihoz gyakran fel nem érő, a szabadság légszomjától hétrét görnyedve szenvedő, és a budapesti kremlinológiában magát ki nem ismerő polgárt is van bátorsága - és persze, józan arányérzéke - bemutatni.
Az Aranykalickában c. kötet alaposan adatolt, ritka fotók tömegével illusztrált magyar operatörténet is egyben, minden bizonnyal megkerülhetetlen forrása lesz a korszak művészetéről gondolkodóknak. Magam pedig csak büszke és boldog lehetek, hogy ilyen könyveket érdemlő nagyságok, szakmai elődök, és efféle alapos kutatásra, elemzésre kész mai utódok egyaránt a 135 esztendős Magyar Állami Operaházat erősítik.
Ókovács Szilveszter főigazgató
Magyar Állami Operaház Budapest, 2019. szeptember 27. Vissza