Aranyhajcsár (dedikált példány)

Fülszöveg

- Hallom nem akarsz újságíró lenni?
- Soha nem akartam.
- De azt mondják, jól írsz.
- Köszönöm, mert nekem még azt se mondta senki, de a kettő nem föltétlenül függ össze. Láttam én már nagyhírű újságírót, akinek nem lehetett elolvasni egyetlen írását se.
- Mióta forgatod a tollat?
- Palavessző kora óta. Amióta olvasni tudok, azóta írogatni is próbálok.
- Ilyen ember kell nekünk! Falusi gyerek vagy?
- Nem látszana rajtam?
- Mert a mezőgazdasági rovatba tennénk. Most lesz nyolcoldalas az újság, négy új munkatársat vehetünk föl.
- Itt van a baj mindjárt. Falusinak falusi vagyok, de a nulláslisztet a műtrágyától nem biztos, hogy meg tudom különböztetni, és a disznók nászáról se szeretnék ódákat írni, tehát a mezőgazdasági rovat biztosan nem nekem való. Földünk se volt soha.
- Te készültél, vagy most találod ki? Nem is az lenne a dolgod, a mezőgazdaságra van emberünk, az Imre.
- Akkor miért mondtad?
- Ami a körtöltésen kívül van, az nálunk mezőgazdaság. A falusi emberekről kellene írnod.
- Most én kérdezhetem: te készültél, vagy most találod ki? Mert jó nagy kukacot akasztottál a horogra.
- Kapd be nyugodtan. Jól jársz te is, és jól járunk mi is.
- Gyanús szokott az lenni, ha mindenki jól jár. Itt van például a nagy bökkenő: nekem nincsen piros könyvem.
- Nem baj komám, itt kétféle ember van. Az egyiknek már van, a másiknak meg lesz.
- Én harmadikról is tudok: akinek nem is volt, és nem is lesz. Elhánytam már csikófogaimat, benőtt a fejem lágya, nekem nem lesz, az az egy biztos. Vissza