Arany Tarsoly 2006. január-február

Előszó

Vágyunk a biztonságra, a közösség erejének a biztonságára. Vágyunk egy igaz vezetőre, aki a nemzetet összefogva a saját értékeink mezsgyéjén terel minket, hogy lelki, szellemi gazdagságunkat megmutathassuk a világnak. Azt az értékrendet, mellyel a Teremtő áldott meg minket. Mi. magyarok, rendkívül tehetséges nép vagyunk és ezt az adományunkat nagyon sokszor ki- és felhasználják ellenünk a mai világ elsekélyesedését irányító láthatatlan, gonosz erők. Azért tehetik meg, mert a magyaroknak nincs olyan vezére, aki az isteni értékrend szerint képviseli és ha kell, megvédi nemzetünket. Megvédi anyaföldünket, amin élhető életet élhetünk. Úrság-országvezető híján minden magyar a maga vezére lesz, így képtelenné válik a közösségben rejlő erők felismerésére. Elegünk van a közösségben érzett magányból, és elegünk van a romlottságból! Szükségünk van egymásra, ezért vágyunk olyan vezérre, akik a lelkünk mélyén elrejtett igazság szikráit képes a felszínre hozni, képes azt összegyűjteni, mint annak idején Boldog Özséb, a magányos pilisi remetéket. A sok apró szikrából azután képes máglyát gyújtani, hogy a régi szokás szerint megtisztulva a tűzkeresztség által, visszatükrözhessük az Égi Fényt, innen Európa közepéről, helyreállítva az ősi állapotot: ahogy fent, úgy lent. Ehhez rend kell, és a rendnek törvényei vannak. Nálunk, magyaroknál ez a törvényi rendszer létezik, melyet a Szent Koronánk testesít meg és úgy nevezzük, hogy a Szent Korona alkotmánya. Utolsó igaz magyar vezetőnk Mátyás király volt. Ő az, aki ősiségünk tudatában nemzetünket olyan magas szinten vezette, hogy a többi „nyugati" uralkodó is őt tartotta arra alkalmasnak és méltónak, hogy e földrészt, vezetőként megvédje az oszmánoktól. Sajnos méregkeverő kezek végeztek vele idejekorán. Országunkat sötétség és jég borítja, ezért lettünk edzettek és kemények, így képesek vagyunk a jég hátán is megélni. De várjuk vezetőnket, azt a vezért, aki igaz nemessége által kiválasztódik, és úgy, mint Mátyás királyunkat a Duna jegén, kikiálthatjuk királyunkká, hogy a bennünk rejlő szikrákat összegyűjtve lángra lobbantsa a nemzet máglyáját és melegével elhozza nekünk és mindenkinek a Fényt és az olvadást. Vissza