Előszó
Részlet:
Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,
Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;
Szomorú tallóján ősi hírnevének,
Hej! csak úgy böngéz már valamit - mesének.
Engem is a bánat...
Tovább
Előszó
Részlet:
Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,
Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;
Szomorú tallóján ősi hírnevének,
Hej! csak úgy böngéz már valamit - mesének.
Engem is a bánat megviselvén zordul,
Vígaszért hő lelkem a múltakba fordul;
Azokkal időzöm, a kik másszor voltak:
Mit az élet megvon, megadják a holtak.
Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,
Játszi elmém könnyü énekét elmondta;
Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,
De a szívből fakad melegen és tisztán.
Oh! ha - nem a hírért, nem a dicsőségért,
Nem, hogy a világnak üssek vele czégért,
De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék -
Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!
Vissza