Toldi

Előszó

A Toldi keletkezése, írója és fogadtatása.
Az 1846. év tavaszán Arany János nagyszalontai jegyző a Kisfaludy-Társaság következő pályatételét olvasta: Készíttessék költői beszély versben, melynek hőse valamely, a nép ajkán élő történeti személy, például Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. Forma és szellem népies legyen. A Toldi név az akkor még ismeretlen költőben a gyermek- és ifjúkori emlékek egész raját rebbentette föl. Újra föléledtek lelkében azok a már-már elfeledett régi történetek, amelyeket apjától, anyjától és a szalontai néptől hallott a nagyerejű hősről. Hiszen nem egy ízben lehetett élvező tanúja olyasféle jelenetnek is, aminőt Dóczy Jenő rajzol pompás beleéléssel Tengerimorzsolás című Arany-életképében. A színhely és a környezet emlékeztet a Családi Körre. Hasonlók a személyek is. Egy különbség mégis van. A történeteket elbeszélő béna harcfi helyét Bagosi uram, a költő keresztapja foglalja el, s a beszélgetés Toldi Miklósról folyik.
Janika odasompolygott hozzá, s nagy kérő szemével szinte rimánkodva nézett föl rá.
- Tessík mán mondani, keresztapám ; tessík még beszílni valamit Toldi Miklósról.
- Beszíljík mán neki, koma, valamit rólla, no, -kérte Aranyné is, - nem alszik az íjjel.
- Mit beszíljek? Nem igen tudok én rólla sokat. Csak hogy igen nagy vitéz vót.
S ezzel el is hallgatott. Janika csüggedten nézett hol rá, hol meg az anyjára.
- Én mindétig úgy hallottam, hogy Toldiék erdélyiek vótak, - kezdte Aranyné, csak hogy szóra birja Bagosi komát, - oszt' először Kölesérközbe laktak, onnan költöztek osztán Nagyfaluba. Egyszer rígen járt is ott egy erdélyi gróf a rokonait keresni, de már akkor egy se ílt a Toldiakbúl... Vissza